23. fejezet

Sziasztok!

Nos, most van egy kis szabadidőm, így hoztam a részt, ahogy már ígértük. Nem tudjuk, hogy hányan olvassátok a blogunkat, vagy hogy tetszik-e bárkinek is az, amit írunk, de ez annyira nem is lényeges. Hogy akkor mi is a lényeg? Az, hogy Barbival jobban megismertük egymást, sokat fejlődtünk a történet során és az, hogy ezt a történetet egy tesi órán találtuk ki, el se hinnétek, mi? Pedig így volt. Na, de most nem szeretném tovább fecsérelni az időt, ha már úgy is hoztam a fejezetet Nektek. Reméljük tetszik. Kellemes olvasást illetve nyári szünetet kívánunk minden kedves olvasónknak! :)

Ramóna say: Magical! :)

Ma reggel megbeszéltük a fiúkkal, hogy átmegyünk az új barátainkhoz. Reggeli után Emett küldött egy üzenetet Zainnek, hogy ráérnének-e. A szüleik nem lesznek otthon, tehát ők sem leszek egyedül. 

-Anya, átmegyünk Sarahékhoz-mondtam anyukámnak ebéd után.

-Rendben, de ne maradjatok ott éjszakáig!- figyelmeztetett minket anyu nevetve. Örült, hogy ilyen gyorsan megbarátkoztunk  a szomszédokkal, akikkel sokat lehet tanulni, és addig sem a házban vagyunk a gép előtt.

-Oké, de mi nem is vagyunk olyanok, csak Tami- mondta nevetve Benedek is, mire Tami csak egy grimaszt vágott. Igen, ő az a fajta lány, aki megbeszéli a szüleivel, hogy hányra ér haza, mégis órákat késik, mire a szülei elkezdenek aggódni. Hát igen, ő Tami, de én így szeretem. Gyorsan átöltöztünk Tamival, és mentünk is át a fiúkkal a szomszédba. Zain kint állt a kapuban, minket várt:

-Sziasztok. Gyertek be, már vártunk titeket!- üdvözölt minket mosolyogva.

-Szerintem mutassuk be a házat, aztán  a többi majd jön utána- javasolta Sarah, miután köszönt nekünk. Miután beléptem a szintén kovácsoltvas kapun elállt a szavam. A házat fenyő tuják vették körbe, az udvaron egy gyönyörű szökőkút volt, amiben most is csordogált a víz. A  ház szinte akkora volt, mint Emett nagyszüleié. Amikor beléptünk az épületbe, csodás bézs színű nappali tárult elénk, a helység közepén egy nagy lcd tv, előtte tört fehér- szürkés kanapé és fotel. A nappaliból nyílt a szintén lenyűgöző mustár színű konyha. A földszint után következett az emelet, ahova kovácsoltvas korlátú lépcső vezetett fel. Először a fürdőszobát néztük meg, ami olyan hatást keltett bennem, mintha víz alatti korallzátony mellett úsztam volna el. Ezután a szüleik szobájába kukkantottunk be. A fal tele volt családi képekkel. Jó volt nézegetni őket. 

-Ez itt én vagyok még öt évesen- mutatott egy képre Sarah, amin egy vörös hajú kislány mosolyog a kamerába- és ez Zain, mikor homokvárat épített a Vörös-tenger partján.

-Na, akkor jöjjön a legjobb szoba- mondta Zain.

-A tiéd, igaz?- kérdezte Tami.

-Ööö, igen- jött zavarba Zain, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.

-Nos, akkor lássuk- javasolta Benedek kíváncsian. Átmentünk a másik szobába, Zain szobájába. Tipikus fiús szoba; képregénygyűjteménnyel, hangfalakkal, géppel és egy gitárral, amire Tami rögtön felfigyelt.

-Gitározol?- kérdezte Tami teljesen megbabonázva Zaintől. 

-Igen- válaszolt Zain- játsszak valamit?

-Légyszi. Én is gitároztam három évig, de mostanra már elfelejtettem.

-Rendben. Sarah, kísérsz énekkel?
-Igen- válaszolta Sarah. Zain leült a székre, ölébe vette a gitárt, és elkezdett valamit játszani rajta. Sarah pedig csatlakozott hozzá:

"Look around yourselves

Can't you see this wonder

Spreaded infront of you

The clouds floating by

The skies are clear and blue

Planets in the orbits

The moon and the sun

Such perfect harmony

Let's start question in ourselves

Isn't this proof enough for us

Or are we so blind

To push it all aside

No..."

Igaz, hogy nem hallottam, de letudtam olvasni Sarah szájáról, amit énekelt. A rezgésekből éreztem a dallamát, ami lassú volt és gyönyörű. Mire vége lett, Tami egy könnycseppet törölt le az arcáról, annyira meghatotta a dal szépsége és egyszerűsége.

-Ezt te írtad?- kérdezte Zaintől a bátyám.

-Igen- mosolyodott el- hogy tetszett?

-Gyönyörű volt. Sarah, neked meg nagyon jó hangod van!- mondta büszkén Tami.

-Köszönjük. Örülünk, hogy tetszett- köszönte meg Sarah Tami szavait- Kíváncsiak vagytok a szobámra?

Sarah szobája

-Ó, igen. Menjünk- mondtam lelkesedve. Átmentünk, mi lányok a másik szobába. Addig a fiúk a játékszobába mentek le. Sarah szobája... Egyszerűen wow! Nagyon stílusos, szép, rendezett volt hatalmas franciaággyal, rózsaszín lepedővel, és ugyanilyen párnákkal, fehér íróasztallal, tv-vel, és gitárral. A falon mesteri pontossággal festett pillangók voltak.

-Fantasztikusan néz ki a szobád- mondtam ámulva.

-Köszönöm. A pillangókat én festettem rá- újságolta büszkén.

-Annyira ügyes vagy!- dicsérte meg Tami.

Időközben még sok mindenről beszélgettünk, így végül a fiúk jöttek be hozzánk, hogy hol vagyunk már ilyen sokáig. Mindannyian kimentünk a kertbe, ami engem már megint teljesen elvarázsolt. Zöld pázsit, sok fa, gyönyörű kilátás, és ami a legfontosabb, minden környezetbarát. Hirtelen észrevettem valami szokatlant, de úgy tűnt nem csak én lettem figyelmes a furcsa eseményre, hanem mindenki. Lebegett a hintaágy! De most sokkal jobban látszott, mint eddig. 

-Ööö, csak úgy látszik, mintha lebegne, pedig nem- kezdett magyarázkodni zavartan Sarah.

-Igen, ez csak illúzió- dadogta Zain.

-Ti tudtok erről, igaz?- kérdezte Benedek.

-Fogalmunk sincs, miről beszélsz- mondta idegesen Sarah.

-De igen, nagyon is tudod. Sőt, mind tudjuk, hogy a gravitáció kezd megszűnni, és minden ilyen jelenséggel rosszabb lesz a Föld helyzete, azáltal mi, és az emberiség is veszélyben van!- mondtam, mire a két arab-angol testvér egymásra nézett, mintha megkönnyebbültek volna.

-Tehát akkor mi vagyunk az egyetlenek, akik tudnak erről. Vagy igen?-kérdezte kíváncsian Zain.

-Csak mi négyen tudjuk,meg ti ketten- válaszolt Emett.

-Igen, a szüleink sem tudják- helyeselt Sarah.

-Most mit csináljunk? Nem ülhetünk itt karba tett kézzel, és várhatjuk a további dolgokat tétlenül. Igaz?- kezdett Tami is kétségbe esni.

-Nem. Most, hogy ennyien tudjuk, újra elkezdünk kutatni- adta ki feladatot Benedek.

-Oké, ez jól hangzik- helyeselt Emett.

-Akkor szerintem meséljük el egymásnak, hogy mi történt.

-Rendben, mi először...- kezdett bele Zain a mesélésbe. Két óra elteltével úgy döntöttünk, hogy máskor folytatjuk a beszélgetésünket. 

-Holnap átjöttök grillezni?- hívott meg minket Sarah- Átjöhetnének a szüleitek is, hogy jobban megismerkedjenek a szüleinkkel.

-Ez egy ragyogó ötlet! Mindenképp itt leszünk- fogadtam el a meghívást mindannyiunk nevében- Jó éjszakát, és sziasztok!

-Nektek is. Sziasztok. Holnap találkozunk- búcsúztunk el egymástól.

Nyolcra értünk haza. Még vacsoráztunk, elújságoltam a jó hírt anyuéknak, akik örültek a grill party-nak. Majd Tamarával felmentünk a szobánkba, beszélgettünk, majd minket is elnyomott az álom.

Reméljük tetszett a fejezet! Légyszíves írj komit, fontos lenne nekünk! :)

Nekem eddig ez a kedvenc részem. :D 

Sorry.....

Sziasztok! Tudjuk, hogy elég régen volt fejezet,de rossz hír, hogy sajnos nem tudjuk, hogy mikor lesz folytatás. Jelenleg, nem találkozunk és így elég nehéz összeegyeztetni a dolgokat.
Gondolom, ti is ilyenkor nyári szünetben táboroztok, nyaraltok vagy épp otthon pihentek. Nos velünk is ez a helyzet, ráadásul az is az is megnehezíti a személyes kommunikációt, hogy nem egy településen lakunk, és ha jól tudom jelenleg táborban van a Sarah. Gondlom, ott nem a bloggal fog foglalkozni, hanem egy kicsit szórakozik a többiekkel ( és milyen jól teszi).
Egy szó mint száz, nem tudom, hogy mikor lesz új fejezet,de az biztos, hogy amit megbeszéltünk az nagyon izgalmasnak ígérkezik,csak hát egyikőnknek sincs ideje a bloggal foglalkozni. :(
Úgy beszéltük meg, hogy nyáron is íródni fognak a fejezetek, bár nem tudom milyen tempóban,de szeptembertől mégúgy sem tudom ,hogy mi lesz. Új iskola, nagyobb követelmény...... hiszen tudjátok, hogy hogyan megy ez gimnáziumban.....
Addig is felhívom a figyelmeteket arra,hogy ha van bármilyen ötletetek, hogy mi legyen még a történetben, akkor ne habozzatok, írjátok meg nekünk facebookon vagy kommentár formájában. Minden ötletet szívesen várunk. Ha mindketten úgy gondoljuk, hogy elég jó tippet adtál a folytatáshoz bekerül a történetbe, és mellette ott lesz a NEVED is. :)
Addig is jó nyaralást, és pihenést minden olvasónak. :)

21. és 22. fejezet

Sziasztok! Egy kisebb szünet után újra itt vagyunk,kettő(!) résszel! :) Kellemes olvasást hozzá,és természetesen várjuk a véleményeket.

Emett egyáltalán nem túlzott,mikor elmesélte,hogy milyen a ház. Mindenki tátott szájjal figyelte a birtokot. Benedek szólalt meg először:

-         WOW- csak ennyit tudott mondani.

-         Ez csodálatos! – ámult e Tami, miközben a kapu kinyílt.

Apu lassan vezetett ,hogy mindent meg tudjunk csodálni. Ahogy leparkoltunk azonnal egyszerre mindenki kiszállt a kocsiból. Körbenéztem. A ház előtt volt a kert,ami tényleg olyan volt, amilyennek Emett leírta.

-         Gyertek,bemutatlak titeket a nagyszüleimnek.  – mondta a siket barátom.

Bólintottam. Beléptünk a ház ajtaján. Egy kicsit úgy éreztem magam,mint a MTV-n a Tini kuckók című sorozatban.

-         Ők itt az anyukám szülei Jonh és Elizabeth,tudnak beszélni egy kicsit magyarul is,de a szüleim megkérték őket,hogy csak angolul beszéljenek velünk ,így még jobban fogjuk gyakorolni a nyelvet.

-         Nagyon örülünk,hogy végre megismerhetünk titeket személyesen is. – Üdvözölt minket Elizabeth –  Emett már sokat mesélt rólad – fordult oda hozzám. Ránéztem Emettre,aki egy kicsit elpirult.

-         Örvendek a szerencsének,hogy megismerhetem magukat. – mondtam

-         Ó drágám. Nyugodtan tegezz csak. – mosolygott Jonh.

-         Emett! Bemutattad a vendégeinket? –kérdezte Emma

-         Igen! – válaszolta

-         Akkor gyertek. Bemutatjuk a házat – javasolta Emett apja, Tibor.

-         Menjünk! – lelkesedett az ötletért Tami; Emma vezetésével elindultunk a konyha felé,ahol íncsiklandozó illatok voltak a levegőben.

-         Ez itt a konyha. Anyu főzött nekünk ebédet is, ahogy érzem. – mosolyodott el. -  miután megnéztük a házat ebédelünk. Biztos éhesek vagytok a hosszú út után.  – mindannyian bólogattunk.

-         Azért építettük ezt a házat ezt a házat tíz évvel ezelőtt,mert úgy gondoltuk eleinte,hogy Angliában fogunk lakni,de végül Emett jövője miatt jobbnak láttuk,ha Magyarországra költözünk. Igazából csak egy évig laktunk ebben a házban,majd a nagyszülők költöztek be. – mesélte Tibor,mi pedig érdeklődve figyeltük,miközben haladtunk a házban – azért építettünk ilyen házat,hogy az unokáink unokái is tudjanak itt élni.

Miután körbevezetett minket,ill. mindenki kiválasztotta a szobáját,lementünk a konyhába ebédelni. Már nagyon éhes voltam! J

-         Van egy kis kuckóm az erdőben,amit még apuval építettünk. – mesélte Emett ebéd közben.

-         Ó,igen. De rég volt már! – emlékezett vissza Tibor is.

-         Mindig is szerettem volna egy saját fakuckót. –mondta Tami

-         Megmutatod majd? – kérdeztem

-         Persze. –bólogatott Emett. A beszélgetésünket a csengő szakította meg.

-         Kinyitom -  ment is volna Emett.

-         Hagyjad csak. Kinyitom én. – mondta Elizabeth. Később két kb velünk egyidős gyerek lépett be a konyha ajtón.

22.fejezet:

Emett láthatólag nagyon örült a találkozásnak,habár én még nem tudtam,hogy kik is a „vendégeink”. Tami, aki mellettem ült,odafordult hozzám és kérdezte: - Tudod kik ők? – megráztam a fejem . Gondoltam testvérek,mert hasonlítottak egymásra. A fiúnak fekete haja volt,barna szeme,ami tökéletesen illett a napbarnított bőréhez és a kockás ingéhez. A lány viszont furcsa volt. Nem látszott a haja. Valami türkiz színű dolog volt a fején. A ruhája is türkiz volt,ami a földig ért. Nem volt kisminkelve mégis szépnek találtam őt. A siket barátom rájött,hogy még be sem mutatta őket,amit most el is kezdett:

-         Ők itt a barátaim, Zain és Sarah – mondta közben jelelt,hogy mindenki megértse. – itt laknak a szomszédban.

Ránéztem Tanira,aki nagyon fel volt dobódva,nem csak attól,hogy választ kapott a kérdésére,hanem szerintem attól is,hogy a fiút Zain-nak hívják,mint  a kedvenc énekesét. Emett még valamit kérdezett a két testvértől,közben az asztalhoz mutatott,gondolom meghívta őket ebédre. De ők,mosolyogva elutasítottak,szerintem arra utalva,hogy már ettek. Öt perc múlva már el is köszöntek. Emett elmesélte,azt hogy megbeszélték,hogy találkozunk később a városban velük,persze,ha mi is benne vagyunk. Mindenki lelkesen bólintott. Ebéd után még volt annyi időm,hogy kicsomagoljak mindnet és berendezkedjek, aztán indultunk is a szomszédba,ahol az autóban már várt ránk Zain és Sarah. Zain ült a kormány mögött és mellette a fiúk,hátul meg mi lányok. Mi hárman nem is nagyon beszélgettünk,ami számomra kicsit kínos volt. Negyed óra furikázás után megálltunk egy parknál ahol rögtönk kiszúrtam a fagyizót – itt olyan finom a fagyi – pont oda tartottunk.

-         Milyen fagyit kértek? –kérdezte Emett magyarul és angolul.

-         Hmm,nem tudok választani – nyávogott Tami,mint egy ötéves kislány  - talán….rágósat!

-         Málnásat légyszi – rendelt Benedek is.

-         Ramóna?

-         Velencei álmot kérnék – válaszoltam,majd utánam Sarah és Zain is választott,Emett meg leadta a rendelést. Leültünk egy asztalhoz,miközben vártuk a pincért a fagyikkal.

-         My name is Sarah. I’m 15 years old. And you? - kérdezte Sarah olyan jól artikulálva,hogy én is érteni tudjam. Válaszoltunk a kérdésére,közben,közben a fagyit megkaptuk. Jól elbeszélgettünk . Mivel én még nem tudom az angolt olyan jól szájról olvasni ,ezért Tami volt a tolmácsom: amit Sarah mondott,azt elmondta nekem magyarul. Sokat megtudtam Sarahról: muszlim, elmagyarázta nekünk,hogy miért hord kendőt,és még azt is megtudtuk,mi a kedvenc színe,vagyis mindent. Nagyon nyílt,kedves és őszinte lánynak tartom őt. Azt hiszem,van egy új (nem akármilyen!) muszlim,angol barátnőm! A gondolataimat a hirtelen jött zápor szakította meg. Emett gyorsan kifizette a fagyikat,és beszálltunk a kocsiba. Még egy kicsit kocsikáztunk,megnéztük a várost. Nagy, szép,tele erdőkkel és parkokkal. Mire hazaértünk,már este nyolc óra volt;gyorsan elment a nap. Este még Tamarával beszélgettünk a szobámba az új barátnőnkről. Elhatároztuk,holnap átmegyünk hozzá. Alvás előtt még megnéztem a facebookomat,ahol egy ismerős felkérés érkezett Sarahtól. Visszajelöltem,aztán elnyomott az álom…

Sorry...

Sziasztok! Tudjuk,hogy már nagyon régen írtunk,amiért nem is mentegetőzünk. A 21.rész nemsokára (hétvégén)  itt is lesz. :)

Elöljáróban annyit az új fejezetről,hogy hamarosan újabb szereplők lépnek be a történetben,akik szintén különleges emberek.......:)

Ne feledjétek hétvégén jön az újabb rész,addig is jó tanulást/munkát.

Sarah és Barbii  :)

20. fejezet

Sziasztok! Itt a szünet, így mi is pihenhetünk. Végre van egy kis időnk a 20. fejezet leírásához! Reméljük tetszeni fog nektek. gy kicsit hosszabb fejezetet hoztunk kiengesztelésképpen. Ha van valami kérdésetek, tanácsotok, nyugodtan írhattok komiban. Kellemes olvasást illetve szünetet kíván: Barbii és Sarah :)

Olyan gyorsan elment az idő, hogy észre sem vettük, már több, mint egy hete itt vagyunk Londonban, így hát ideje volt ahhoz, hogy elinduljunk a fő-fő útcélunkhoz, Emették nyaralójához.
-Hosszú út lesz?- kérdezte Tami.
-Nem annyira, körülbelül két óra az egész-válaszolt Emett.
Eközben a már kisbuszban nevezhető autóhoz értünk. Na, ebben biztosan nem nyomorgunk majd! ;)
-Ki hova ül?- kérdezte tőlünk apa.
-Szerintem a felnőttek elől, mi pedig hátul- javasolta a barátnőm.
-Hát jó, kell a szabadság nekik! Ne legyünk a nyakukon. Úgy látszik nem nagyon díjazzák- viccelődött apu.
-Na gyerekek, beszállás!  Nem akarok a csúcsforgalomban autózni. Érjünk oda minél előbb-  sürgetett minket anya.
-Én ülök Ramóna mellé és ebből nem engedek egyikőtöknek sem!- stoppolt le engem Tami.
Miután végre valahára Tamara is beszállt az autóba, kezdődhetett a két órás utunk Londontól északra található nyaralóba. Az út első felében, pontosan fél órát unatkozással töltöttük.
-Unatkozok! Csináljunk valamit!-nyafogott Tami.
-Hallgass zenét, olvass, beszélj magadban, de halkan, énekelj vagy mit tudom én, nézd a tájat!- adta a javaslatokat Benedek.
-Nem őrültem meg, hogy magamban dumáljak!- mondta Tami nyávogósan.
-Tessék, itt az mp3-mam, én úgy sem tudom hallgatni- adtam oda a ,,zenegépem", ahogyan az egyik tanárom mondaná. Gondolom felmerült bennetek a kérdés, hogy miért van mp3-mam, ha siket vagyok. Igazából azért, mert a rezgéseket hallom, így valamennyire tudom, milyen a zene.
-De te akkor mit csinálsz?- kérdezte Emett.
-Szent Johanna Gimit olvasok, utána meg még nem tudom- válaszoltam.
Különböző tevékenységekkel lefoglaltuk magunkat, de ez sem bizonyult hatásosnak. Egy órával az indulás után újra beült az unalom.
-Gyerekek itt egy benzinkút, megállunk. Intézzétek el magatokat, majd ha akartok vegyetek valamit- mondta Emma.
-Végre! Már úgy elgémberedtem!- mondta Emett nyújtózkodva.
Tíz perccel később mi már végeztünk anyuval és Tamival. Azt hittem, hogy a fiúk még bent lesznek, de tévedtem. Ránk vártak.
-Anna, vehetünk chipset?- kérdezte anyutól Tami.
-Persze, ha akartok, de energiaitalt nem! Nem szeretném, ha hajnalig fent lennétek. Ráadásul ki tudja, hogy mi van benne!- figyelmeztetett minket anyu.
Miután végre Tami és Emett kiválasztották a legmegfelelőbb chipset, indultunk is.
-Most esszük meg, vagy este a nyaralóban?-kérdezte Emett.
-Ott. Most itt nem túl nem és nm is tudom milyen...- akart válaszolni Tami, több-kevesebb sikerrel.
-Ezt most aztán jól megasszontad- nevetett rajta Bendek.
Ezután mindenféle témáról beszélgettünk. Még az időjárás is szóba jött. Viszont később:
- Emett, milyen a nyaraló? Teljes beszámolót akarunk hallani- adta ki a parancsot Tamara.

- Hát... jó nagy- kezdte a hosszúnak ígérkező beszámolót Emett- Van benne nyolc szoba, szobánként egy hozzá tartozó fürdővel, ami hatalmas vízcseppes csempével van kirakva, illetve egy káddal, zuhanyzóval és egy hatalmas tükörrel. A nappaliban található plazma tv, bőrkanapé ami felett egy gyönyörű fekete csillár van, a fal pedig krém színű- tartott egy kicsi hatás szüntet, majd tovább folytatta.- A konyha amerikai stílusú pulttal, ami lehetővé teszi, hogy ott is együnk. Az is a krémszín és a narancssárga keveréke. A szobákban is van tv és még mielőtt megkérdeznétek, igen, az is plazma, bár nem olyan, mint a nappaliban. A falak különböző színűek, de ha jól emlékszem, márpedig nem vagyok amnéziás a vörös és a narancssárga árnyalatai. Ja, és a hálók falain különböző képek, motívumok láthatóak. Szerintem anyuék jól kitalálták az egészet. A hálószobák természetesen az emeleten vannak amikhez erkély is jár, majd egybenyúlik így át lehet menni egymáshoz- mesélte, és próbáltam elképzelni amit mond.- A kertben gyönyörű zöld fű, szebbnél szebb virágok vannak. Az udvar szélén hintaágyakban szürcsölhetjük majd a limonádénkat. A ház mögött egy hatalmas úszómedence van, aminek a vize a föld alól jön. Az egész házat és udvart egy kovácsolt vaskapu veszi körül. Ja, és azt elfelejtettem, hogy faragott fenyőkorlát van az emeletre vezető műmárványlápcső oldalán. Természetesen ami talán Ramónának fontos lehet, az egész természetbarát és a legtöbb energiát megújuló energiaforrásokból nyerjük. Illetve ami nekem nagyon tetszik és szerintem nektek is fog, hogy az egész birtokot erdő veszi körül. Nem messze a háztól van egy tisztás ami egyszerűen lélegzetelállító.
-Hűha...- csak ennyit tudtam mondani. Amit tudni kell Emett szüleiről, hogy építészek, és ők tervezték meg a saját házukat is.
-Ugye? És még nem láttátok az erdőt!- mondta Emett.
-Gyerekek, figyeljetek. Nemsokára ott vagyunk, most kanyarodunk rá az útra- monda apa.
-Kíváncsi vagyok!- mondat izgatottan Tami.
-Remélem tetszeni fog.

mindannyian így néztünk :)

Nemsokára odaértünk, így nem volt időm gondolkodni azon, hogy milyen lehet... Picit később megláttuk a nyaralót. Hát ez....ez egyszerűen...csodálatos. Nem lehet szavakkal leírni, amit láttam.