23. fejezet

Sziasztok!

Nos, most van egy kis szabadidőm, így hoztam a részt, ahogy már ígértük. Nem tudjuk, hogy hányan olvassátok a blogunkat, vagy hogy tetszik-e bárkinek is az, amit írunk, de ez annyira nem is lényeges. Hogy akkor mi is a lényeg? Az, hogy Barbival jobban megismertük egymást, sokat fejlődtünk a történet során és az, hogy ezt a történetet egy tesi órán találtuk ki, el se hinnétek, mi? Pedig így volt. Na, de most nem szeretném tovább fecsérelni az időt, ha már úgy is hoztam a fejezetet Nektek. Reméljük tetszik. Kellemes olvasást illetve nyári szünetet kívánunk minden kedves olvasónknak! :)

Ramóna say: Magical! :)

Ma reggel megbeszéltük a fiúkkal, hogy átmegyünk az új barátainkhoz. Reggeli után Emett küldött egy üzenetet Zainnek, hogy ráérnének-e. A szüleik nem lesznek otthon, tehát ők sem leszek egyedül. 

-Anya, átmegyünk Sarahékhoz-mondtam anyukámnak ebéd után.

-Rendben, de ne maradjatok ott éjszakáig!- figyelmeztetett minket anyu nevetve. Örült, hogy ilyen gyorsan megbarátkoztunk  a szomszédokkal, akikkel sokat lehet tanulni, és addig sem a házban vagyunk a gép előtt.

-Oké, de mi nem is vagyunk olyanok, csak Tami- mondta nevetve Benedek is, mire Tami csak egy grimaszt vágott. Igen, ő az a fajta lány, aki megbeszéli a szüleivel, hogy hányra ér haza, mégis órákat késik, mire a szülei elkezdenek aggódni. Hát igen, ő Tami, de én így szeretem. Gyorsan átöltöztünk Tamival, és mentünk is át a fiúkkal a szomszédba. Zain kint állt a kapuban, minket várt:

-Sziasztok. Gyertek be, már vártunk titeket!- üdvözölt minket mosolyogva.

-Szerintem mutassuk be a házat, aztán  a többi majd jön utána- javasolta Sarah, miután köszönt nekünk. Miután beléptem a szintén kovácsoltvas kapun elállt a szavam. A házat fenyő tuják vették körbe, az udvaron egy gyönyörű szökőkút volt, amiben most is csordogált a víz. A  ház szinte akkora volt, mint Emett nagyszüleié. Amikor beléptünk az épületbe, csodás bézs színű nappali tárult elénk, a helység közepén egy nagy lcd tv, előtte tört fehér- szürkés kanapé és fotel. A nappaliból nyílt a szintén lenyűgöző mustár színű konyha. A földszint után következett az emelet, ahova kovácsoltvas korlátú lépcső vezetett fel. Először a fürdőszobát néztük meg, ami olyan hatást keltett bennem, mintha víz alatti korallzátony mellett úsztam volna el. Ezután a szüleik szobájába kukkantottunk be. A fal tele volt családi képekkel. Jó volt nézegetni őket. 

-Ez itt én vagyok még öt évesen- mutatott egy képre Sarah, amin egy vörös hajú kislány mosolyog a kamerába- és ez Zain, mikor homokvárat épített a Vörös-tenger partján.

-Na, akkor jöjjön a legjobb szoba- mondta Zain.

-A tiéd, igaz?- kérdezte Tami.

-Ööö, igen- jött zavarba Zain, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.

-Nos, akkor lássuk- javasolta Benedek kíváncsian. Átmentünk a másik szobába, Zain szobájába. Tipikus fiús szoba; képregénygyűjteménnyel, hangfalakkal, géppel és egy gitárral, amire Tami rögtön felfigyelt.

-Gitározol?- kérdezte Tami teljesen megbabonázva Zaintől. 

-Igen- válaszolt Zain- játsszak valamit?

-Légyszi. Én is gitároztam három évig, de mostanra már elfelejtettem.

-Rendben. Sarah, kísérsz énekkel?
-Igen- válaszolta Sarah. Zain leült a székre, ölébe vette a gitárt, és elkezdett valamit játszani rajta. Sarah pedig csatlakozott hozzá:

"Look around yourselves

Can't you see this wonder

Spreaded infront of you

The clouds floating by

The skies are clear and blue

Planets in the orbits

The moon and the sun

Such perfect harmony

Let's start question in ourselves

Isn't this proof enough for us

Or are we so blind

To push it all aside

No..."

Igaz, hogy nem hallottam, de letudtam olvasni Sarah szájáról, amit énekelt. A rezgésekből éreztem a dallamát, ami lassú volt és gyönyörű. Mire vége lett, Tami egy könnycseppet törölt le az arcáról, annyira meghatotta a dal szépsége és egyszerűsége.

-Ezt te írtad?- kérdezte Zaintől a bátyám.

-Igen- mosolyodott el- hogy tetszett?

-Gyönyörű volt. Sarah, neked meg nagyon jó hangod van!- mondta büszkén Tami.

-Köszönjük. Örülünk, hogy tetszett- köszönte meg Sarah Tami szavait- Kíváncsiak vagytok a szobámra?

Sarah szobája

-Ó, igen. Menjünk- mondtam lelkesedve. Átmentünk, mi lányok a másik szobába. Addig a fiúk a játékszobába mentek le. Sarah szobája... Egyszerűen wow! Nagyon stílusos, szép, rendezett volt hatalmas franciaággyal, rózsaszín lepedővel, és ugyanilyen párnákkal, fehér íróasztallal, tv-vel, és gitárral. A falon mesteri pontossággal festett pillangók voltak.

-Fantasztikusan néz ki a szobád- mondtam ámulva.

-Köszönöm. A pillangókat én festettem rá- újságolta büszkén.

-Annyira ügyes vagy!- dicsérte meg Tami.

Időközben még sok mindenről beszélgettünk, így végül a fiúk jöttek be hozzánk, hogy hol vagyunk már ilyen sokáig. Mindannyian kimentünk a kertbe, ami engem már megint teljesen elvarázsolt. Zöld pázsit, sok fa, gyönyörű kilátás, és ami a legfontosabb, minden környezetbarát. Hirtelen észrevettem valami szokatlant, de úgy tűnt nem csak én lettem figyelmes a furcsa eseményre, hanem mindenki. Lebegett a hintaágy! De most sokkal jobban látszott, mint eddig. 

-Ööö, csak úgy látszik, mintha lebegne, pedig nem- kezdett magyarázkodni zavartan Sarah.

-Igen, ez csak illúzió- dadogta Zain.

-Ti tudtok erről, igaz?- kérdezte Benedek.

-Fogalmunk sincs, miről beszélsz- mondta idegesen Sarah.

-De igen, nagyon is tudod. Sőt, mind tudjuk, hogy a gravitáció kezd megszűnni, és minden ilyen jelenséggel rosszabb lesz a Föld helyzete, azáltal mi, és az emberiség is veszélyben van!- mondtam, mire a két arab-angol testvér egymásra nézett, mintha megkönnyebbültek volna.

-Tehát akkor mi vagyunk az egyetlenek, akik tudnak erről. Vagy igen?-kérdezte kíváncsian Zain.

-Csak mi négyen tudjuk,meg ti ketten- válaszolt Emett.

-Igen, a szüleink sem tudják- helyeselt Sarah.

-Most mit csináljunk? Nem ülhetünk itt karba tett kézzel, és várhatjuk a további dolgokat tétlenül. Igaz?- kezdett Tami is kétségbe esni.

-Nem. Most, hogy ennyien tudjuk, újra elkezdünk kutatni- adta ki feladatot Benedek.

-Oké, ez jól hangzik- helyeselt Emett.

-Akkor szerintem meséljük el egymásnak, hogy mi történt.

-Rendben, mi először...- kezdett bele Zain a mesélésbe. Két óra elteltével úgy döntöttünk, hogy máskor folytatjuk a beszélgetésünket. 

-Holnap átjöttök grillezni?- hívott meg minket Sarah- Átjöhetnének a szüleitek is, hogy jobban megismerkedjenek a szüleinkkel.

-Ez egy ragyogó ötlet! Mindenképp itt leszünk- fogadtam el a meghívást mindannyiunk nevében- Jó éjszakát, és sziasztok!

-Nektek is. Sziasztok. Holnap találkozunk- búcsúztunk el egymástól.

Nyolcra értünk haza. Még vacsoráztunk, elújságoltam a jó hírt anyuéknak, akik örültek a grill party-nak. Majd Tamarával felmentünk a szobánkba, beszélgettünk, majd minket is elnyomott az álom.

Reméljük tetszett a fejezet! Légyszíves írj komit, fontos lenne nekünk! :)

Nekem eddig ez a kedvenc részem. :D