28. fejezet

Sziasztok, meghoztuk a legújabb részt, amiben Londonba utaznak a hőseink! Jó olvasását hozzá, és kellemes nyári szünetet! :)

28.fejezet: London

Úgy tettünk, ahogy mondták; pár nap múlva elmentünk Londonba. De kezdjünk mindent az elején.

Miután felocsúdtunk a sokkból, amit a beszélgetés okozott elkezdtünk beszélgetni.

-          Akkor most mi legyen? Ti mit fogtok mondani otthon? – szólalt meg először Zain

-          Nem tudom, talán, hogy bemegyünk veletek Londonba? Titeket csak elengednek nem? – nézett rájuk felváltva Benedek

-          Akkor mi elintézzük ezt a részét, és majd írjuk, hogy mi lett belőle.

Miután hazamentünk leültünk az ágyra és TV-t néztünk; azért mégsem élhetünk áram nélkül. Sokáig voltunk így, de nem beszélgettünk, csak estefelé, amikor már sötét volt.

-          Halljátok? Tényleg bemondták a hírekbe! – lelkesedett Tami, mire mind megmosolyogtuk

-          Én ennek nem örülnék ennyire Tamara.  – szidta le a barátnőmet a bátyám – Felfogtatd, hogy milyen veszélyt jelent ez? Jobb is lenne, ha erről nem tudnánk.

-          Jól van, na, csak örültem, hogy tényleg bemondták. – szomorodott el egyből Tami

A hírek után közöltem, hogy elmegyek fürdeni, majd jövök. Ezalatt persze telefonált Sarah, hogy el van intézve London holnapra. A szüleik beszéltek a mieinkkel és simán elengedtek minket, azzal a feltétellel, hogy vigyáznak ránk. Ezek után nem nagyon tudtunk aludni, hiszen izgultunk a találkozás miatt. Mikor utoljára néztem az órát már hajnali kettő felé járt.

Reggel Benedek Emett rázott fel minket, hogy azonnal keljünk fel, mivel már lassan tizenegy óra és egykor indulunk Londonba.

-          Vigyázzatok magatokra és ne gyertek későn! – figyelmeztetett minket anyu és Emett nagyija.

-          Oké, majd jövünk! – Benedekben mindig megbíznak

Jól sejtettük, Zain és Sarah már várt ránk kint a kapu előtt.

-          Bocs, nehéz megszabadulni az ősöktől! – mondta nevetve Benedek

-          Semmi, de menjünk, mert hamarosan itt a busz. – válaszolt Zain, de mivel látta a megdöbbent arcunkat kifejtette – gondoltam, ha már mi tudunk erről az egészről, akkor tartsuk be az előírásokat, ne szennyezzük még jobban a környezetet, ráadásul így elkerülhetjük az ősök kíváncsiskodását. – magyarázta

Talán 10 percet gyalogoltunk és megtaláltuk a buszmegállót, amihez nem sokkal ezután odaért a busz is. Megvettük a jegyeket, majd leültünk a két négyes ülésbe, hogy jobban elférjünk.

-          Benedek, már több mint egy hete ismerjük egymást, de még egyszer sem szólaltál meg magyarul. Emett, Tami, Ramóna, ti sem! – tanítsatok már meg minket egy két szóra, amíg Londonba érünk! – lelkesedtek a barátaink

-          Mit szeretnétek? Alapkifejezéseket? – nézett rájuk mosolyogva a bátyám

-          Igen, csak egy pár mondatot! – válaszolt Sarah

Hát ezzel elvoltak egészen Londonig. A szájukról olvasva elég vicces dolgokat mondtak, csak nagyon kis mértékben hasonlított a mi nyelvünkre.

Mikor végre megérkeztünk az úticélunkhoz, megkerestük a központot, ahova hívtak minket.

-          Jó napot kívánok! Miben segíthetek? Ide csak engedéllyel lehet belépni! Ti pedig egy csapat tizenévesnek tűntök! – állított meg minket a biztonsági őr

-          Dr. Fitzgeráldhoz jöttünk fontos ügyben! – mondta Benedek, mire a pasi kétkedően ránk nézett

-          Felhívom, de ha nem így van, akkor azonnal kimentek innen! – vázolta a helyzetet – Mit mondjak neki, ki keresi őt?

-          Csak annyit mondjon, hogy tegnap beszélt velünk, s kérte, hogy minél előbb jöjjünk ide, webkamerán keresztül kommunikáltunk egymással! – folytatta Tami

Miután sikeresen bejutottunk az épületbe, megkerestük Dr. Fitzgeraldot, majd várakoztunk néhány percet…. na jó, vagy fél órát.    

-          Köszöntelek Titeket a bázison! Tegnap beszéltünk roppant fontos dolgokról, és arról, hogy bemondjuk a televízióba. Nos, akkor még egyszer, nyugodt körülmények között át kell beszélnünk mindent, amit tudtuk és mi tudunk. Azt előre bocsájtom, hogy ezt a papírt alá kell írnotok, e nélkül nem beszélhetek. – tolt elénk egy –egy papaírt, amin a nevünk szerepelt és a titok-tartási szerződés.  – Csak nemzetvédelmi okokból kell ezt tenni.

-          Már mindent elmondtunk, amit láttunk, tapasztaltunk! Nem kellene ebbe a szüleiket is bevonni? Mármint mi tizenévesek vagyunk és Benedek, Tami, Ramóna és Emett Magyarországon laknak, nem járkálhatnak ide mindennap. Mi is csak hazugsággal tudtunk lelépni otthonról! – tájékoztatta a helyzetről a doktort Zain

-          Rendben van, valamit ki fogunk találni, de erről egy szót se a szüleiknek!

Ezután már csak azt egyeztettük, hogy ki mit látott és mit tud.

-          Rendben, köszönöm szépen, hogy itt voltatok, majd értesítelek titeket a fejleményekről!