14. fejezet

Tamival egy csodálatos szobát kaptunk. A falat egy hatalmas gésa díszítette. Franciaágy, fürdőszoba, tv volt venne és egy hatalmas ablak, ami a Big Benre nézett. A fiúk szobája mellettünk volt. Szinte ugyanolyan, mint a miénk, csak gésa helyett egy motor volt a falon. Pihenésképpen elmentünk felfedezni a hotelt. Hát,egy óra elment ezzel. Szauna, medence, italbár (szülőknek), és étterem van a hotelban. Tamival megláttunk az előtérben egy plakátot. Alig akartuk elhinni! Az One Direction holnap ingyenes koncertet ad a Trafalgar téren! Tami felsikított örömében, mire a többi vendég ijedten nézett felénk.
-Sorry-mentegetőzött. Ezután felmentünk a szobánkba. Megbeszéltük, hogy mit húzunk fel holnap, mikor találkozunk az 1D-vel. Tami hatalmas rajongó. Van bögréje, párnája, posztere, pizsamája és 1D-s babájai is (hogy mit ki nem találnak!) és biztos volt benne, hogy lesz közös fényképe is velük. (Mikor 2010-ben bent voltak a brit X-faktorban, Tami egy csomó sms-t küldött nekik, még a szülei telefonjáról is, akik csodálkoztak, hogy miért van a számlájukon két nullával több, mint ahogyan kellene.) Engem is rászoktatott. Sajnos én csak a zenéjük ritmusát érzem, úgyhogy a youtube-on szoktam megnézni a dalszövegeket. Mindegyik fiúnak elképzeltem a hangját, ebben Tami segített (szerintem Laimnek és Harrynek mély hangja van, míg Louisnak, Niallnek és Zaynek magas. Tamara szerint nem tévedtem sokat).
-Szerintem húzzuk fel mindketten az 1D-s pólónkat-javasolta Tami.
-Jó, de nekem nincs is olyan pólóm-mondtam szomorúan.
-Tudom, vettem neked is egyet, csak a szülinapodra akartam odaadni.
-Ó, köszönöm! De nem akarlak elszomorítani, de még nem kértünk engedélyt a szüleimtől.
-Jaj, ne! De a te szüleid olyan jó fejek, biztosan megengedik, hogy elmenjünk.
Taminak igaza volt. A szüleim azzal a feltétellel engedtek el minket, ha Tami nagybátyja elkísér minket. Boldogan feküdtünk le, de ahhoz képest, hogy az utazástól elfáradtunk, az izgatottságtól nem tudtunk elaludni. Bekapcsoltuk a tv-t. Épp az esti híradó ment. Mutatták, hogy tinik ezrei megvannak örülve az One Directionért. Most már én is az örült rajongók közé tartozom. Tami össze-vissza kapcsolgatta a tv-t.
-Mit keresel?
-Várj, itt is van-mondta, mikor rátalált a zenecsatornára. Katy Perry Part of me-je ment.
-Milyen ez a szám?-kérdeztem.

-Pörgős, de az előbb pont olyan rész volt, ami lassabb-mondta. Már megszokta, hogy ilyen fura kérdéseket teszek fel. Körülbelül 11-kor aludtunk el.

Tamara és Ramóna szobája

13. fejezet

Az időeltolódás miatt 18 óra helyett, 17 órakor érkeztünk meg Anglia fővárosába, Londonba. Mindannyian fáradtak voltunk a nagy út miatt. De egyben boldogok is. Nekem nagyon tetszett a város, és ezt Emetten is látom, sőt az egész családon. Én azonnal elkezdtem fényképezni a csodálatos London Bridge-t. Időközben megérkeztünk a hotelba (Park Plaza Westminster Bridge) nagyon szép volt már az előtere is. Melette jó nagy növények helyezkedtek el. Csodás látvány volt. Anya és apa bejelentkeztek a recepción és elkérték a kulcsainkat is.
-Gyerekek, osszuk el a szobákat. Ki kivel szeretne lenni?- kérdezte anya.
-Én mindenképpen Ramónával-válaszolt Tami.Ó tényleg, el is felejtettem! Anyával megbeszéltem, hogy jöhessen ő is. Csak ő 3 órával előbb jött, és eddig a nagybátyjánál volt, aki itt lakik a közelben.
-Én Emettel szeretnék-válaszolt Benedek is.
-Na akkor, csak a csajok és külön a pasik!-mondta anyu, mint egy tini.
-Akkor foglaljuk el a szobákat, és menjünk aludni- javasolta apu.
-Oké.
Már a liftben voltunk, mikor Tami megszólalt.
-Rami, nem itt koncertezik az One Direction?
-De!-válaszoltam.
-Wíí-hallatott valami visítás félét.
Mikor felértünk az emeltre, hátrahúztam a bátyámat, aki értetlenül nézett rám.
-Mi az?-kérdezte.
-Te is érzed? A gravitáció!
-Aha. De most nyaralunk Rami. Ne ezzel foglalkozz!-na igen, ha itt vagyunk, nem baj, hogy a Föld életével játszunk!

Park Plaza Westminster Bridge hotel

Egy kis játék a számotokra Jó szórakozást!:)

37484e18868d26205a603c3572cff248_thumb Jigsaw Puzzle - Free jigsaw puzzle to play online

12.fejezet

Korán felkeltünk, hogy elmehessünk a Margit szigetre. Sokat változott, mióta tavaly itt voltam. Emett, Benedek és én egy három személyes biciklivel körbejártuk a szigetet.A felnőttek addig megittak egy kávét a büfében, miközben csináltak rólunk egy csomó képet. Sajnos délkor ott kellett hagynunk a szigetet, hogy elmenjünk a repülőtérre. Az autópálya unalmas volt, de feldobta a hangulatot a ,,Jó utazást!", ,,Várunk vissza!"-féle táblák.

A repülőtéren nagyon sok ember volt a világ minden tájáról. Én eddig a pillanatig izgultam, de mikor már ott voltunk a repülőtéren, már nem, sajnos ilyen vagyok. :( Mikor a  csomagokat felraktuk a futószalagra, az én bőröndöm nagyon könnyű volt, pedig elég sok mindent raktam bele. Lehet, hogy ez megint a gravitáció műve? Nem tudtam ezen sokat gondolkozni, mert miközben átléptem az ellenőrző kaput, elkezdet csipogni az övem miatt. 

Egy kicsit vártunk, mikor bemondták a mikrofonba:

-Az Angliába utazó utasokat várjuk a B3-as kapuban.

Miután átadtuk a jegyeket a jegyszedőnek, egy csövön keresztül jutottunk be repülőgépbe. Mikor megtelt a repülő és mindenki elfoglalta a helyét (Benedek, Emett és én egy sorban ültünk. Szüleink pedig a közelünkben), becsatoltuk az öveinket. Egy stewardess megmutatta, mit kell tennünk, ha valami történik. Remélem nem lesz ilyenben részem! Lassan mentünk végig a kifutópályán, majd felemelkedtünk. Ekkor tért vissza az izgatottságom, és Emett ekkor kiáltott fel:

-Hoppá! Nem hoztunk rágót!

-De én igen!-majd mindenkinek adtam egy rágót. Sajnos muszáj rágózni, különben bedugul a fülem, amit ki nem állhatok.

-Hát Ramóna, te mindenre gondolsz!-mondta Emett anyja, Emma. 

A négy órás útból, körülbelül két órát végigolvastam, kettőt pedig zenét hallgattam (igazából csak a rezgéseket érzem, úgyhogy a dalszöveget külön nézem meg, hogy tudjam miről van szó), vagy fényképeztem. Már nagyon várom, hogy megnézzük z összes képet, amit ma csináltunk!

Benedek és Emett

Sziasztok! Lassan közelítünk az 500 látogatóhoz.... :)  Ahogy látjátok kint van egy szavazás,amire szeretnénk ha minél többen szavaznátok.  Ja és nagyon köszönjük az eddigi kommenteket, és megtekintéseket! :) 

11. fejezet

Ma utaztunk fel Budapestre, mert holnap 14-kor indul a gépünk, és így kényelmesebb volt feljönni Szegedről (ha még nem mondtam volna, Szegeden lakunk. Nagyon szeretem ezt a várost, mert történelmi jellegű, jó tavasszal a belvárosban sétálgatni). Nagyobb autóval jöttünk fel, Emettékkel. Én leginkább olvastam vagy néztem a tájat, míg a bátyám és Emett az autókról és a filmekről beszélgettek. Hamar letelt a négy óra. Pesten (ha már itt voltunk) megnéztünk néhány dolgot. Bementünk a Minerális Parkban lévő Csodák Palotájába. Izgi volt, főleg mikor egy kötélen kellett átbicikliznem. Még jó, hogy nincs tériszonyom! Kicsit féltem, hiába voltam bebiztosítva, nagyon billeget a bicikli, de megcsináltam! :)
Az estét egy hotelben töltöttük. Apa azt mondta, ha holnap lesz időnk elmehetnénk a Margitszigetre is.

10. fejezet

Benedek az új kocsijával (amit tegnap kapott meg) bevitt engem a plazába. Vettem néhány dolgot a nyaraláshoz, mint például egy útikönyvet Angliáról, naptejet, néhány felsőt és a kedvenc magazinomat (x100 szép-et). Jah, és egy új napszemüveget is (bementünk egy boltba, ahol napszemüvegek voltak. Néhányat felpróbáltam, míg megtaláltam az igazit. Benedek azt mondta, hogy túl drága, de amíg én az Alexandrában voltam, ő visszament és megvette. Jó bátyj, mi?).
Az este Emettel Skype-oltunk, megbeszéltünk néhány dolgot, miközben bepakoltuk a táskánkat (sajnos csak írogatni tudtunk egymásnak). Megnéztük, hogy hova érdemes elmenni Angliában. A Big Ben-t és az óriáskereket biztos nem hagyjuk ki!
Már csak  1 nap az utazásig!