13. fejezet

Az időeltolódás miatt 18 óra helyett, 17 órakor érkeztünk meg Anglia fővárosába, Londonba. Mindannyian fáradtak voltunk a nagy út miatt. De egyben boldogok is. Nekem nagyon tetszett a város, és ezt Emetten is látom, sőt az egész családon. Én azonnal elkezdtem fényképezni a csodálatos London Bridge-t. Időközben megérkeztünk a hotelba (Park Plaza Westminster Bridge) nagyon szép volt már az előtere is. Melette jó nagy növények helyezkedtek el. Csodás látvány volt. Anya és apa bejelentkeztek a recepción és elkérték a kulcsainkat is.
-Gyerekek, osszuk el a szobákat. Ki kivel szeretne lenni?- kérdezte anya.
-Én mindenképpen Ramónával-válaszolt Tami.Ó tényleg, el is felejtettem! Anyával megbeszéltem, hogy jöhessen ő is. Csak ő 3 órával előbb jött, és eddig a nagybátyjánál volt, aki itt lakik a közelben.
-Én Emettel szeretnék-válaszolt Benedek is.
-Na akkor, csak a csajok és külön a pasik!-mondta anyu, mint egy tini.
-Akkor foglaljuk el a szobákat, és menjünk aludni- javasolta apu.
-Oké.
Már a liftben voltunk, mikor Tami megszólalt.
-Rami, nem itt koncertezik az One Direction?
-De!-válaszoltam.
-Wíí-hallatott valami visítás félét.
Mikor felértünk az emeltre, hátrahúztam a bátyámat, aki értetlenül nézett rám.
-Mi az?-kérdezte.
-Te is érzed? A gravitáció!
-Aha. De most nyaralunk Rami. Ne ezzel foglalkozz!-na igen, ha itt vagyunk, nem baj, hogy a Föld életével játszunk!

Park Plaza Westminster Bridge hotel