Korán felkeltünk, hogy elmehessünk a Margit szigetre. Sokat változott, mióta tavaly itt voltam. Emett, Benedek és én egy három személyes biciklivel körbejártuk a szigetet.A felnőttek addig megittak egy kávét a büfében, miközben csináltak rólunk egy csomó képet. Sajnos délkor ott kellett hagynunk a szigetet, hogy elmenjünk a repülőtérre. Az autópálya unalmas volt, de feldobta a hangulatot a ,,Jó utazást!", ,,Várunk vissza!"-féle táblák.
A repülőtéren nagyon sok ember volt a világ minden tájáról. Én eddig a pillanatig izgultam, de mikor már ott voltunk a repülőtéren, már nem, sajnos ilyen vagyok. :( Mikor a csomagokat felraktuk a futószalagra, az én bőröndöm nagyon könnyű volt, pedig elég sok mindent raktam bele. Lehet, hogy ez megint a gravitáció műve? Nem tudtam ezen sokat gondolkozni, mert miközben átléptem az ellenőrző kaput, elkezdet csipogni az övem miatt.
Egy kicsit vártunk, mikor bemondták a mikrofonba:
-Az Angliába utazó utasokat várjuk a B3-as kapuban.
Miután átadtuk a jegyeket a jegyszedőnek, egy csövön keresztül jutottunk be repülőgépbe. Mikor megtelt a repülő és mindenki elfoglalta a helyét (Benedek, Emett és én egy sorban ültünk. Szüleink pedig a közelünkben), becsatoltuk az öveinket. Egy stewardess megmutatta, mit kell tennünk, ha valami történik. Remélem nem lesz ilyenben részem! Lassan mentünk végig a kifutópályán, majd felemelkedtünk. Ekkor tért vissza az izgatottságom, és Emett ekkor kiáltott fel:
-Hoppá! Nem hoztunk rágót!
-De én igen!-majd mindenkinek adtam egy rágót. Sajnos muszáj rágózni, különben bedugul a fülem, amit ki nem állhatok.
-Hát Ramóna, te mindenre gondolsz!-mondta Emett anyja, Emma.
A négy órás útból, körülbelül két órát végigolvastam, kettőt pedig zenét hallgattam (igazából csak a rezgéseket érzem, úgyhogy a dalszöveget külön nézem meg, hogy tudjam miről van szó), vagy fényképeztem. Már nagyon várom, hogy megnézzük z összes képet, amit ma csináltunk! 
Benedek és Emett
1 megjegyzés:
Hali!
Ez nagyon tetszett :D
Már nagyon várom a következő részt :D
Megjegyzés küldése