25. fejezet

Szaisztok!

Két hónap után végre hoztuk az új részt.

Hosszabb lett, izgalmasabb, érzelmesebb lett, mint a többi.

Reméljük tetszeni fog.

Ne felejtsetek bal oldalon szavazni.

Kellemes olvasást.

Mindhárman lefutottunk anyuhoz. Benedek nem volt sehol, gondolom még mindig a tervet szerkesztgeti.
-Ramóna- érintette meg a vállamat anyu, hogy figyeljek- hol van a bátyád?- mutogatta. Én csak megvontam a vállamat, jelezve, hogy nem tudom.
-Akkor légy szíves menj fel, és szólj neki- kérte. Jó és rendes gyerek lévén, felmentem a bátyámhoz. Kopogtam, majd bementem. Benedek az asztalnál írt valamit. Nagyon bele lehetett merülve a munkába, mert ahogy bementem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót, összerezzent és megfordult.
-Miért nem kopogtál?- förmedt rám. Megjegyezném, hogy jogtalanul.
-De hiszen én kopogtam!- Benedek még mindig nagyon mérgesen nézett rám, mintha én lennék a hibás, hogy ő nem hallotta azt, amit kellett volna. Már nyitottam volna a számat egy frappáns visszavágásra, mikor megenyhült az arca.
-Sajnálom Ramóna- kezdte- Nem tudom mi ütött belém. Nehéz bevallanom, de egész idáig számolgattam, írtam, kutakodtam- kezdte sorolni. Alig bírtam követni- hiába...
-Nem sikerült?
-Nem, nagyon sajnálom. Nem tudom mi legyen- szomorú volt, láttam az arcán, a szemén. Leült az ágyára, a kezébe temette az arcát. Nem sírt, de tudom, hogy ez megviselte. Annyira biztos volt benne, hogy minden sikerülni fog, minden menni fog, de sajnos nem így történt.
-Figyelj- ültem le mellé- én nem haragszok, hisz te megpróbáltad- felnézett rám- Becsüllek ezért, de ez egy nehéz feladat. Mindannyiunknak nehéz.
-Tehát akkor nem haragszol?
-Nem, dehogy is. Majd együtt megcsináljuk- elmosolyodott- te vagy az én okos bátyám. Ezen semmi sem változtat.
Megöleltük egymást, mint két jó testvér. Lementünk a bejárathoz, ami most éppen kijáratként szolgált, és átmentünk a szomszédba. Apu a telefonját nyomogatta, biztos valami üzleti probléma merült fel. Emett az anyjával beszélgetett. Anyu csak beszélt és beszélt, de fogalmam sincs miről. Mi hárman pedig ott mentünk a kis csapatunk mögött szótlanul, a földet bámulva. Lassan meg is érkeztünk. Sarah anyukája, akit még nem ismertem, nyitott ajtót.
-Üdvözöllek titeket. Safaa vagyok, Zain és Sarah édesanyja- mutatkozott be. Mögötte állt a férje, Samir. Mindketten rendes embereknek tűntek és azok is voltak. Nagyon nyitottak, kedvesek voltak velünk. Mindannyian bemutatkoztunk egymásnak, aztán bementünk a kertbe. Volt egy kis rész, ami pont a kerti sütögetéseknek volt kialakítva. Sarah épp tálalt, Zain pedig már a húst kezdte sütögetni.
-Milyen finom ez az illat- jegyezte meg Tamara, én meg csak bólogattam. A szüleim elment megnézni a házat, mi meg ott maradtunk. Legalább meg tudjuk beszélni, hogy mi legyen.
-Egy fontos bejelentésem van- kezdett bele Benedek- sajnos nem sikerült előbbre jutnom. Elakadtam. Nem tudom hogyan legyen tovább.
-Nem sikerült?- csodálkozott Tamara. Aztán beállt közénk a csönd. Senki sem tudott mit mondani. Szótlanul álltunk egymás mellett.
-Mi lenne, ha írnánk egy e-mailt a Nemzetközi Űrkutatási Intézménynek?- szólalt meg 10 perc után Sarah- talán akkor többet megtudnánk.
-Ez egy jó ötlet- helyeselte Emett. Mindenkinek tetszett az ötlet.
-Tudja valaki valami csoda folytán, hogy mi az e-mail cím?- kérdezte Zain. Nem hittem, hogy bárki is tudná. Felnevettem. Ez egy elég hülye kérdés volt...
-Asszem nekem meg van- vette elő a telefonját a bátyám- minta lementettem volna. Hogy miért, azt én sem tudom- az ujjait őrült módon húzogatta a képernyőn, de végül meglett.
-Khmm, mi ez a füst?- kérdezte Zain.
-Te jó ég! Megégett a hús!- nevettem fel. Zain gyorsan lekapcsolta a sütőt, és ellegyezgette a füstöt. Szerencsére semmi sem gyulladt meg.
-Gyerekek, innentől mi átvesszük- jelent meg Safaa. Zain csak vállat vont, minta nem ő lenne a hibás. Mindannyian leültünk az asztalhoz.
-Hozom a laptopomat- mondta Sarah, ezzel már el is tűnt a házban. Pár perc múlva már a lépcsőn jött le, kezében a laptoppal.
-Akkor kezdjük.
Elkezdtük írni az üzenetet, de inkább ráhagytuk a három angol barátunkra a megfogalmazását. Emett, Zain és Sarah próbálták a legjobbat kihozni belőle. Mi hárman pedig csak átnéztük a végén, hogy minden benne van-e, ami fontos. Majd átküldtük. Idegtépő idő vette a kezdetét. 

Szavazás és egyéb

Sziasztok! Ma nem hoztunk részt, reményeink szerint hamarosan jön az új, de akkor miért is írok nektek?!
Az elmúlt időkben sok kis apróságot változtattunk a blogon, amik szerintem jót tettek neki, e mellett úgy érzem, hogy egyre jobban megértjük egymás gondolatit és terveit, ami meg is látszik az írásunkon. :D
Kiraktam egy szavazást, amire remélem sok visszajelzést kapunk!
A kérdés csak annyi lenne, hogy mennyire tetszik a történet, nektek csak annyi a dolgotok, hogy a megfelelő négyzetre kattintotok és a szavazás gombra. A közvélemény kutatás 2014. január 1.-ig tart ( ha a blogger nem kever bele, ahogy szokott)
A másik dolog, hogy mostantól más nyelven is olvashatjátok a blogot, ugyanis kiraktunk egy fordító programot, aminek segítségével sokkal többen tudják majd olvasni a történetet.
A következő bejegyzés feltehetőleg már a folytatás lesz!
Addig is jó tanulást mindenkinek! :D

24. fejezet

Sziasztok!

Új fejezet, új dizájn és új tanév.

A legújabb részben még több izgalom vár rátok.

Reméljük tetszeni fog.

Ez a nyárzáró fejezet, nem tudjuk pontosan mikor tudunk megint írni, mivel elég nehéz időszak vár ránk.

Persze megpróbálunk minél előbb jelentkezni.

Kellemes olvasást kívánunk! :)

Új nap, új lehetőségek és újabb felfedezések. Ma ezek vártak ránk. Na meg persze Sarah és Zain családja. Hamarabb keltem fel, mint a többiek. A rossz álmok megint kísértenek. Már nem emlékszem konkrétan az álmomra, de tudom, hogy a gravitációval és a felfedezésünkkel volt kapcsolatos. Ma talán kiderül az igazság, azaz, hogy vajon mi lesz a gravitációval. Ezeken járt az agyam, miközben elmentem zuhanyozni, és felöltöztem. Egy mintás pólót vettem fel, amire az volt ráírva, hogy 'Happy Day', és egy sima fekete farmert. Fésülködés közben kinyitottam a laptopomat. Már elég régen neteztem csak úgy, úgyhogy felmentem twitterre, aztán facebookra, ahol láttam, hogy jött három üzenetem: egy béna körüzenet, Regina nyaralásos képei, és a harmadik... A harmadik volt a legszokatlanabb. Sarahtól jött, nem később azután, hogy mi visszajöttünk volna. Gyorsan megnyitottam, alig bírtam kivárni azt a pár másodpercet is, amíg betöltödött az üzenet. Valahogy éreztem, hogy baj van. Mikor végre valahára (ami nem tartott tovább fél percnél, de nekem óráknak tűnt) elkezdtem olvasni az üzenetet, az érzésem beigazolódott- tényleg baj van! Sarah üzenete így szólt:

,,Szia. Zainnel egy kicsit tovább kutakodtunk a neten, és rátaláltunk arra, ami segíthet rájönni, hogy igazunk van. Holnap majd megmutatom nektek is. A rossz hír az, hogy eltörtem a kezemet, miközben a lebegő szekrény alá néztem. Valahogy bekerült alá a kezem, magam sem tudom már, hogy miért és hogyan, aztán a másik pillanatban arra lettem figyelmes, hogy a szekrény már a kezemen van. Ez azt jelenti, hogy a gravitáció ingadozik, tehát egyre veszélyesebb lett a helyzet. Minél előbb rá kell, hogy jöjjünk a megoldásra. Légyszíves szólj a többieknek is. Holnap találkozunk!" 

Ahogy végigolvastam, már rohantam is ki az ajtón, és bementem a mellettem lévő szobába, ahol Tami aludt. Nem kopogtam, hisz úgysem hallanám a válaszát. Még nem ébredt fel, mégis mennyi az idő? Rápillantottam a falon lévő órára, ami elárulta, hogy még csak negyed hat van. Mégis hogyan sikerült ilyen hamar felkelnem? Nem vagyok az a korán kelő típus, főleg nem nyáron. De ha már felkeltem, olvasok egy kicsit. Szép lassan és halkan kiosontam a szobából, mintha mi sem történt volna, bementem a saját szobámban és ledőltem az ágyamon. Mit is olvassak? Az interneten keresgéltem könyveket, míg rátaláltam egyre ami tetszik, és elkezdtem olvasni. Talán nem csak az időmet üthetem el vele, hanem a gondolataimat is.

~°~ Pár órával később ~°~

Ez a könyv egyszerűen zseniális! Csak akkor tettem le, mikor Tami jött be a szobámba.

-Szia. Nem gondoltam, hogy már ébren vagy- csodálkozott Tami.

-Már öt óra óta fent vagyok. Nem tudtam tovább aludni- válaszoltam.

-Épp most akartalak felébreszteni. Szerinted melyik ruhát vegyem fel a grill partyra?- csak most vettem észre, hogy két póló van a kezében, amit most fel is mutatott. Az egyik rózsaszín csipke hatású ruha, a másik pedig egy szürke feliratos póló, amire az van írva, hogy 'Once upon a time there was a princess'.

-Nehéz kérdés, mindkettő tetszik. De szerintem legyen inkább a második, a szürke- adtam tanácsot Taminak.

-Köszi- és azzal már ment is volna ki a szobámból.

-Várj- állítottam meg, mire ő visszafordult- nem tudod, hogy a fiúk felkeltek-e már? Beszélnem kell veletek.

-Nem tudom, szerintem még nem. De miről van szó?

-Sarah írt egy üzenetet, de akkor majd reggeli után elmesélem nektek.

-Rendben- ezzel Tamara kiment a szobából, én meg folytattam a könyvet. Vagyis csak szerettem volna folytatni, de az agyam máshol járt. Így aztán inkább kikapcsoltam a gépet és lementem a konyhába, hogy igyak egy kis narancslevet, de a lépcsőn már éreztem is a finom reggeli illatát. Besiettem a konyhába, ahol megláttam Emmett nagymamáját, ahogy goffrit süt.

-Jó reggelt- köszöntem neki, mire ő is visszaköszönt- Milyen finom ez az illat! Segíthetek valamiben?- próbáltam udvarias lenni.

-Igazán kedves vagy. Megterítenél kint a kertben, kérlek?- kérdezte.

-Persze- bólintottam, és kivittem a kertbe az össze evőeszközt és tányért, ami csak kellhet. Olyan szép idő van itt kint. Kellemesen meleg van, a madarak énekelnek, a szél lágyan simogatják a lombjait. És a kilátás! Egyszerűen mesés!

-Hello bello Ramika!- köszöntött Benedek, aki nemrég ébredhetett fel, mert elég álmos feje van. És ráadásul utálom, ha így szólítanak. De most úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Visszaköszöntem a bátyámnak, majd Emmett, Tami és a szüleink is megjelentek a kertben. Mindenki helyet foglalt, és nekiálltunk reggelizni. Emmett mamája nagyon finom goffrit sütött nekünk, mellé pedig saját készítésű lekvárt ettünk. Mmmm, nagyon finom volt. Reggeli után, mikor elpakoltunk az asztalról, félrehívtam a fiúkat és Tamit, hogy beszámoljak nekik a fejleményekről.
-Nos, nagyobb problémával állunk szemben, mint ahogyan azt hittük...- ezzel bele is kezdtem a mondókámba. Jeleltem és hangosan is mondtam, hogy mindenki értse. Nem szakítottak félbe, arcukon a megdöbbentség és a tehetetlenség tükröződött vissza. Mikor befejeztem, a bátyám szólalt meg először.
-Akkor nincs sok időnk, így el kell osztanunk a feladatokat- mondta úgy, mint egy főnök, amit igazából nem szeretek, de most jó volt, hogy itt parancsolgatott nekünk. Jó, hogy ilyen helyzetekben is tud gondolkodni- Négy óráig kitalálom, hogy ki mit fog csinálni, és Zainéknél majd megmutatom nektek- és ezzel a kijelentéssel már rohant is be a házba, fel a lépcsőn a szobájába.
-Mi addig mit csináljunk?- kérdezte Tami, aki már nagyon sápadt volt.
-Szerintem keressünk még néhány dolgot, hátha találunk valamit- javasolta Emmett.
-Akkor menjünk- mondtam, majd mi is eltűntünk a szobánkban. Tamara, Emmett és én nekifogtunk mindenféle keresőszavakkal, hátha mi is okosabbak leszünk, de nem találtunk semmi új információt. Ebben csak Sarah-ra és Zain-re támaszkodhatunk. Anyu lentről kiabált, hogy nemsokára indulunk is a szomszédba. Hárman egymásra néztünk, mindhármunk tekintetében volt valami: most vagy soha. Az emberiség élete rajtunk áll!

Reméljünk tetszett!

Írjatok komit! :)

23. fejezet

Sziasztok!

Nos, most van egy kis szabadidőm, így hoztam a részt, ahogy már ígértük. Nem tudjuk, hogy hányan olvassátok a blogunkat, vagy hogy tetszik-e bárkinek is az, amit írunk, de ez annyira nem is lényeges. Hogy akkor mi is a lényeg? Az, hogy Barbival jobban megismertük egymást, sokat fejlődtünk a történet során és az, hogy ezt a történetet egy tesi órán találtuk ki, el se hinnétek, mi? Pedig így volt. Na, de most nem szeretném tovább fecsérelni az időt, ha már úgy is hoztam a fejezetet Nektek. Reméljük tetszik. Kellemes olvasást illetve nyári szünetet kívánunk minden kedves olvasónknak! :)

Ramóna say: Magical! :)

Ma reggel megbeszéltük a fiúkkal, hogy átmegyünk az új barátainkhoz. Reggeli után Emett küldött egy üzenetet Zainnek, hogy ráérnének-e. A szüleik nem lesznek otthon, tehát ők sem leszek egyedül. 

-Anya, átmegyünk Sarahékhoz-mondtam anyukámnak ebéd után.

-Rendben, de ne maradjatok ott éjszakáig!- figyelmeztetett minket anyu nevetve. Örült, hogy ilyen gyorsan megbarátkoztunk  a szomszédokkal, akikkel sokat lehet tanulni, és addig sem a házban vagyunk a gép előtt.

-Oké, de mi nem is vagyunk olyanok, csak Tami- mondta nevetve Benedek is, mire Tami csak egy grimaszt vágott. Igen, ő az a fajta lány, aki megbeszéli a szüleivel, hogy hányra ér haza, mégis órákat késik, mire a szülei elkezdenek aggódni. Hát igen, ő Tami, de én így szeretem. Gyorsan átöltöztünk Tamival, és mentünk is át a fiúkkal a szomszédba. Zain kint állt a kapuban, minket várt:

-Sziasztok. Gyertek be, már vártunk titeket!- üdvözölt minket mosolyogva.

-Szerintem mutassuk be a házat, aztán  a többi majd jön utána- javasolta Sarah, miután köszönt nekünk. Miután beléptem a szintén kovácsoltvas kapun elállt a szavam. A házat fenyő tuják vették körbe, az udvaron egy gyönyörű szökőkút volt, amiben most is csordogált a víz. A  ház szinte akkora volt, mint Emett nagyszüleié. Amikor beléptünk az épületbe, csodás bézs színű nappali tárult elénk, a helység közepén egy nagy lcd tv, előtte tört fehér- szürkés kanapé és fotel. A nappaliból nyílt a szintén lenyűgöző mustár színű konyha. A földszint után következett az emelet, ahova kovácsoltvas korlátú lépcső vezetett fel. Először a fürdőszobát néztük meg, ami olyan hatást keltett bennem, mintha víz alatti korallzátony mellett úsztam volna el. Ezután a szüleik szobájába kukkantottunk be. A fal tele volt családi képekkel. Jó volt nézegetni őket. 

-Ez itt én vagyok még öt évesen- mutatott egy képre Sarah, amin egy vörös hajú kislány mosolyog a kamerába- és ez Zain, mikor homokvárat épített a Vörös-tenger partján.

-Na, akkor jöjjön a legjobb szoba- mondta Zain.

-A tiéd, igaz?- kérdezte Tami.

-Ööö, igen- jött zavarba Zain, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.

-Nos, akkor lássuk- javasolta Benedek kíváncsian. Átmentünk a másik szobába, Zain szobájába. Tipikus fiús szoba; képregénygyűjteménnyel, hangfalakkal, géppel és egy gitárral, amire Tami rögtön felfigyelt.

-Gitározol?- kérdezte Tami teljesen megbabonázva Zaintől. 

-Igen- válaszolt Zain- játsszak valamit?

-Légyszi. Én is gitároztam három évig, de mostanra már elfelejtettem.

-Rendben. Sarah, kísérsz énekkel?
-Igen- válaszolta Sarah. Zain leült a székre, ölébe vette a gitárt, és elkezdett valamit játszani rajta. Sarah pedig csatlakozott hozzá:

"Look around yourselves

Can't you see this wonder

Spreaded infront of you

The clouds floating by

The skies are clear and blue

Planets in the orbits

The moon and the sun

Such perfect harmony

Let's start question in ourselves

Isn't this proof enough for us

Or are we so blind

To push it all aside

No..."

Igaz, hogy nem hallottam, de letudtam olvasni Sarah szájáról, amit énekelt. A rezgésekből éreztem a dallamát, ami lassú volt és gyönyörű. Mire vége lett, Tami egy könnycseppet törölt le az arcáról, annyira meghatotta a dal szépsége és egyszerűsége.

-Ezt te írtad?- kérdezte Zaintől a bátyám.

-Igen- mosolyodott el- hogy tetszett?

-Gyönyörű volt. Sarah, neked meg nagyon jó hangod van!- mondta büszkén Tami.

-Köszönjük. Örülünk, hogy tetszett- köszönte meg Sarah Tami szavait- Kíváncsiak vagytok a szobámra?

Sarah szobája

-Ó, igen. Menjünk- mondtam lelkesedve. Átmentünk, mi lányok a másik szobába. Addig a fiúk a játékszobába mentek le. Sarah szobája... Egyszerűen wow! Nagyon stílusos, szép, rendezett volt hatalmas franciaággyal, rózsaszín lepedővel, és ugyanilyen párnákkal, fehér íróasztallal, tv-vel, és gitárral. A falon mesteri pontossággal festett pillangók voltak.

-Fantasztikusan néz ki a szobád- mondtam ámulva.

-Köszönöm. A pillangókat én festettem rá- újságolta büszkén.

-Annyira ügyes vagy!- dicsérte meg Tami.

Időközben még sok mindenről beszélgettünk, így végül a fiúk jöttek be hozzánk, hogy hol vagyunk már ilyen sokáig. Mindannyian kimentünk a kertbe, ami engem már megint teljesen elvarázsolt. Zöld pázsit, sok fa, gyönyörű kilátás, és ami a legfontosabb, minden környezetbarát. Hirtelen észrevettem valami szokatlant, de úgy tűnt nem csak én lettem figyelmes a furcsa eseményre, hanem mindenki. Lebegett a hintaágy! De most sokkal jobban látszott, mint eddig. 

-Ööö, csak úgy látszik, mintha lebegne, pedig nem- kezdett magyarázkodni zavartan Sarah.

-Igen, ez csak illúzió- dadogta Zain.

-Ti tudtok erről, igaz?- kérdezte Benedek.

-Fogalmunk sincs, miről beszélsz- mondta idegesen Sarah.

-De igen, nagyon is tudod. Sőt, mind tudjuk, hogy a gravitáció kezd megszűnni, és minden ilyen jelenséggel rosszabb lesz a Föld helyzete, azáltal mi, és az emberiség is veszélyben van!- mondtam, mire a két arab-angol testvér egymásra nézett, mintha megkönnyebbültek volna.

-Tehát akkor mi vagyunk az egyetlenek, akik tudnak erről. Vagy igen?-kérdezte kíváncsian Zain.

-Csak mi négyen tudjuk,meg ti ketten- válaszolt Emett.

-Igen, a szüleink sem tudják- helyeselt Sarah.

-Most mit csináljunk? Nem ülhetünk itt karba tett kézzel, és várhatjuk a további dolgokat tétlenül. Igaz?- kezdett Tami is kétségbe esni.

-Nem. Most, hogy ennyien tudjuk, újra elkezdünk kutatni- adta ki feladatot Benedek.

-Oké, ez jól hangzik- helyeselt Emett.

-Akkor szerintem meséljük el egymásnak, hogy mi történt.

-Rendben, mi először...- kezdett bele Zain a mesélésbe. Két óra elteltével úgy döntöttünk, hogy máskor folytatjuk a beszélgetésünket. 

-Holnap átjöttök grillezni?- hívott meg minket Sarah- Átjöhetnének a szüleitek is, hogy jobban megismerkedjenek a szüleinkkel.

-Ez egy ragyogó ötlet! Mindenképp itt leszünk- fogadtam el a meghívást mindannyiunk nevében- Jó éjszakát, és sziasztok!

-Nektek is. Sziasztok. Holnap találkozunk- búcsúztunk el egymástól.

Nyolcra értünk haza. Még vacsoráztunk, elújságoltam a jó hírt anyuéknak, akik örültek a grill party-nak. Majd Tamarával felmentünk a szobánkba, beszélgettünk, majd minket is elnyomott az álom.

Reméljük tetszett a fejezet! Légyszíves írj komit, fontos lenne nekünk! :)

Nekem eddig ez a kedvenc részem. :D 

Sorry.....

Sziasztok! Tudjuk, hogy elég régen volt fejezet,de rossz hír, hogy sajnos nem tudjuk, hogy mikor lesz folytatás. Jelenleg, nem találkozunk és így elég nehéz összeegyeztetni a dolgokat.
Gondolom, ti is ilyenkor nyári szünetben táboroztok, nyaraltok vagy épp otthon pihentek. Nos velünk is ez a helyzet, ráadásul az is az is megnehezíti a személyes kommunikációt, hogy nem egy településen lakunk, és ha jól tudom jelenleg táborban van a Sarah. Gondlom, ott nem a bloggal fog foglalkozni, hanem egy kicsit szórakozik a többiekkel ( és milyen jól teszi).
Egy szó mint száz, nem tudom, hogy mikor lesz új fejezet,de az biztos, hogy amit megbeszéltünk az nagyon izgalmasnak ígérkezik,csak hát egyikőnknek sincs ideje a bloggal foglalkozni. :(
Úgy beszéltük meg, hogy nyáron is íródni fognak a fejezetek, bár nem tudom milyen tempóban,de szeptembertől mégúgy sem tudom ,hogy mi lesz. Új iskola, nagyobb követelmény...... hiszen tudjátok, hogy hogyan megy ez gimnáziumban.....
Addig is felhívom a figyelmeteket arra,hogy ha van bármilyen ötletetek, hogy mi legyen még a történetben, akkor ne habozzatok, írjátok meg nekünk facebookon vagy kommentár formájában. Minden ötletet szívesen várunk. Ha mindketten úgy gondoljuk, hogy elég jó tippet adtál a folytatáshoz bekerül a történetbe, és mellette ott lesz a NEVED is. :)
Addig is jó nyaralást, és pihenést minden olvasónak. :)