26.fejezet

Sziasztok! Majdnem egy hónap után meghoztuk a következő részt, ami izgalmakkal teli meglepetést tartogat Ramóna és barátai számára! :D Jó olvasást hozzá és ne felejtsetek el  véleményt írni! :D

26. fejezet

Nem tehettünk semmit, csak vártunk és vártunk és végül vártunk. Nem tudhattuk, hogy most éppen mi a helyzet. Megkapták már a levelet? Elolvasták már? Vagy szimplán csak SPAM- ként kezelik? Jól tettük, hogy szóltunk nekik? Mi van, ha nem hisznek nekünk és… és… és… idegtépő órák voltak ezek.

Persze, mi próbáltunk úgy tenni a felnőttek kedvéért, mintha mi sem történt volna, de nehéz úgy, ha tudod, hogy milyen veszély fenyegeti a bolygónkat. 

Szóvá is tették, hogy milyen csendben ülünk, és milyen sokat nézünk össze: 

-        -  Minden rendben van? – kérdezte anyu, amikor látta, hogy Benedek alig akar enni

-         - Igen, nincs semmi gond, csak nem vagyok éhes. – füllentett a bátyám, de jó ügy érdekében

-         Beteg leszel? – aggodalmaskodott apu is, aki eddig csak csendben figyelte az eseményeket, vagy csak szimplán nem tudta miről van szó

Mos mondtuk volna el, hogy mi az igazság? Nem, azt azért nem.  Benedek kiállt magáért és csak annyit közölt a szüleinkkel, hogy semmi baja, csak nem éhes; tehát amit eddig is tudtak.

Ebéd után jó gyerekek módjára otthagytuk a szülőket egy csomó mosatlannal, és szaladtunk kutakodni, vagy csak várni; még nem döntöttük el.

Sarah szobájához érve Zain megtoppant egy kicsit:

-        - Mi a baj? – kérdezte tőle Emett, miközben ő belépett

-        - Nem szoktam bejönni a tesómhoz, a lányos cuccai miatt. – nevetett a srác miközben rájött, hogy ez hülyén hangzott

Néztük egymást, de ezzel nem jutottunk előrébb, ezért elkezdtünk kutakodni még egyszer.

Több órán keresztül böngésztünk, számoltunk, mértünk, de sajnos még együtt sem jutottunk sokra. Csak annyi derült ki, hogy amit már tudunk.  

Anyu később szólt, hogy megyünk haza, ezért elbúcsúztunk a két barátunktól, és otthon folytattuk tovább.

-        -   Nem csinálhatnánk már valami érdekeset?  - nyafogott Tami, akinek már fizikai fájdalmat jelentett az unalom

-         -  Nem mehetünk el sehova, meg kell várnunk a levelet, ha egyáltalán válaszolnak! - mondta Benedek, aki az üzeneteit nézte át

-         - Igaza van Taminak menjünk el valahova egy kicsit. Nem ülhetünk itt, miközben ti még nem is jártatok ezen a helyen olyan sokat. Meg kell ismernetek mindent! – mutogatta Emett, aki ma feltűnően csendes volt

-        - Mi jár a fejedben haver? - nézett rá szigorú tekintettel a bátyám

-         - Emlékeztek arra a helyre, amit mondtam? – járt körbe a tekintete a jelenlévőkön

Megegyeztünk abban, hogy holnap kimegyünk az erdőbe, magunkkal hívjuk Sarah-t és Zain-t, és ott a kis házikóban közösen megnézzük a levelet, ha válaszolnak.

Hamarosan elmentünk aludni, de nem nagyon ment, mivel vártuk mindannyian a választ.  Szerettük volna már tudni, hogy mi van, mi történik.

Reggel már korán fent volt Emett, így ő keltett minket is.

-         -  Ramóna, Tami, ébredjetek!

-         -  Ne már! Hadd aludjak még egy kicsit! – nyafogott Tami, miközben magára húzta a takarót

-         -  Nem, vár az erdő!

Nem húztuk az időt, gyorsan megkajáltunk és már mentünk is a két testvérért.

Lassan, Emett vezetésével elindultunk, de természetesen a fiuk nem bírták megállni, hogy ne kotyogjanak közbe.

-         - Tudod egyáltalán, hogy merre megyünk?  - kérdezte nevetve Zain – ezt a fát legalább háromszor láttam már ma

-         - Emett nem tévedtél el? – kezdett bele Benedek is, akinek fel sem tűnt az egész

-         - Nem, teljesen jó, ha hármat láttatok abból a fából. Erre kell menni, gyertek csak utánam. – nyugtatta meg a srácokat

Nemsokára odaértünk a kis faházhoz.

Hát, Emettnek és nekem szerintem kicsit más az elképzelésünk a kicsi szóról.

 Kis kötélen lehetett felmenni, ami a fába vert szögre volt akasztva, majd egy kis nappaliszerűség tárult elénk, amiből egy kis „konyha” nőtte ki magát.

-        - A konyhában, csak chipsek vannak, meg konzervek.  Meg lehet enni őket, érkezésünk előtt lett feltöltve minden.  Nagyiék mindenről gondoskodtak, még valami üdítő is van itt, ha jól látom.

Kicsit nézelődtünk, majd munkához láttunk, ami azt jelentette, hogy megnézzük a levelet és esetleg válaszolunk is rá.

Az üzenet megnyitása után vettünk egy mély lélegzetet és elkezdtük mind ahányan voltunk.

„ Igen, sajnos ez a probléma fenn áll, de már mi is észrevettük és elkezdtünk vele foglalkozni. Feltehetőleg a globális felmelegedés és a szennyező gázok okozzák a problémát. Sajnos egyelőre mi is csak találgatunk, de minél hamarabb meg kell lennie a megoldásnak.

Arra kérjük magukat, hogy ne terjesszék a hírt, mert azzal csak általános pánikot idéznének elő. Az emberekben felmerülne a világvége gondolata, ami közel sincs itt.  Ezen felül szeretnénk, ha együttműködnének velünk és segítenék a munkánkat! „

Mikor a levél végére értünk mindannyian csak döbbenten ültünk és meg sem tudtunk szólalni. Azt gondoltuk, hogy nem is fognak foglalkozni velünk, most meg azt akarják, hogy segítsünk nekik.

Mi lesz még ebből? Hjaj…. még csak most jön az igazi próba.