Látogatók

2012. október 30., kedd

19.fejezet



Sziasztok! Egy kicsit szomorúak voltunk, hogy nem érkezett az előző fejezethez megjegyzés... De most elhoztuk a 24. fejezetet. Reméljük tetszeni fog. Légyszi írj komit, nagyon örülnénk neki. :)
Kellemes őszi szünetet és olvasást kíván: Barbii és Sarah


Ma van a negyedik napja,hogy itt vagyunk az izgalmakkal teli Londonban. Azt terveztük,hogy ma és holnap megnézzük a legjobb látnivalókat,így még tegnap este a szülők utána néztek a neten a London kalauzon. Reggel reggeli után felszerelkezve vízzel, térképpel,pénzel,esernyővel (ki tudja mikor jön egy gyors nyári zápor) és egy kész útitervvel vágtunk neki a mai napnak. A szülők nem árulták el,hogy hova és mennyit megyünk,hiába kérdezgettem őket. Kezdtem sejteni,hogy elég hosszú nap elé nézünk. A legelső úti cél a nem messze lévő Apsley House Múzeum. Ez volt az első ház a nyugati irányból a vámsorompó után. Egy spanyol király Pazar ajándékokat küldött Wellington hercegnek,aki volt a ház. Ezek az ajándékok vannak kiállítva és ezeket néztük meg. Volt köztük csodás és különleges porcelánok és szobrok,illetve bútorok. Ami számomra érdekes volt az,az,hogy a herceg leszármazottjai ma is a házban külön számukra kialakított lakrészben laknak.
-Szerintem érdekes és izgalmas lehet itt lakni – mondtam.
 - Szerintem meg az itt lakók nem nagyon találják már érdekesnek a kiállítást, hiszen nap mint nap látják...– ellenkezett Tami.
Leisley
- Igaz – gondolkoztam el azon amit a barátnőm mondott.
 A múzeum után elindultunk a következő úti célunkhoz ami titok maradt addig,míg meg nem érkeztünk oda. Ez Heligan elveszett kertje volt. Mintha egy tündérmese helyszíne kellős közepébe csöppentünk volna. Annyira szemkápráztató és hihetetlen volt minden! A bejárat egy barna kőből kirakott kapu volt. Ahogy bementünk egy kis térre értünk,ahol már várt ránk az idegenvezető, Leisley. Elmesélte Heligan történetét és ahogyan jártunk körbe egy kertet,úgy varázsolt el engem is a történet és a látvány. Láttunk óriási gombákat,óriásokat,kis-és nagy tündéreket is. Akár napokat is eltöltenék itt. Leisleynek szerintem nagyon jó munkája van. Ebben a parkban kialakítottak egy szuvenír boltot és egy gyors büfét is. Mivel még nem ebédeltünk ez a kis büfé igazán jókor került az utunkba.
-Rami jössz megnézni a szuvenír boltot? – kérdezte Tami,miután megette a szendvicsét.
-Igen, csak kérek pénz a szüleimtől- és már mentünk is az ajándékboltba,ahol nagy meglepetésünkre már ott voltak a fiúk.
- Ti meg,hogy jöttetek ide ilyen gyorsan? Hisz az előbb még ott ettetek a teraszon! – kérdezte nevetve Tami. Hát igen a fiuk extrém gyorsasággal tudnak bármit felfalni.
- Keresünk Reginek valamit,ha már úgysem tudott eljönni velünk. – javasoltam. Olyan sok érdekes szuvenírt találtunk,hogy alig tudtunk választani,mikor odajött hozzánk Emett.
- Miért nem veszitek meg mind a hármat? Egy Reginek egy neked,egy pedig neked.
- Ó tényleg! Néha olyan okos dolgokat mondasz!
- De csak néha! XD – mondta hülyülve Tami.
Rengeteg képet készítettünk itt is,még jó,hogy elég sok a memóriája a kameránknak. Miután elköszöntünk Leisley-től indultunk is haza. Mármint nem haza,hanem a hotelba. Ahogy gondoltam,tényleg sokat utaztunk,de abszolút megérte,mert egy újabb csodás napot töltöttünk el Angliában.                                                                                                                                                                

Nincsenek megjegyzések: