Látogatók

2012. július 9., hétfő

16. fejezet

Ma  reggel is olyan 10 kor-l keltünk fel. Tamival elhatároztuk, hogy felülünk a London Eye-ra. Reggeli után, ami tojásos omlett volt, megkérdeztük anyuékat, hogy mehetünk-e.
-Anyu, szeretnénk felülni az óriáskerékre. Ugye mehetünk?-kérdeztem.
-Persze, menjetek csak, de csak ha valamelyik fiú veletek megy.
-Oké, kérdezzük meg őket!-mondta Tami.
Majd elmentünk a fiúkhoz és mind a ketten jönni akartak,  így mind a négyen elindultunk London jelképéhez,a London Eye-hoz, ahol már megint nagy sor állt előttünk. Egy óra múlva beszálltunk egy kis kabinba 10 emberrel együtt. Nagyon szép volt a kilátás, láttuk egész Londont.
A hotelba visszafelé még megálltunk fényképezni, hogy ez az utazás örökké megmaradjon. Emett megkért egy fiatal házaspárt, hogy fényképezzen le négyünket. Még jó, hogy Emett félig angol, így tud beszélni angolul. :)
-Sziasztok! Na, milyen volt az óriáskerék?-kérdezte Emma, Emett anyukája, mikor megérkeztünk a hotelba. Emma halló, de van neki egy nagyapja, aki süket volt, innen örökölhette ezt Emett.
-Hú, nagyon jó!-válaszolta Tami.
-Én legszívesebben még csomószor felülnék rá, biztos nem unnám meg!-mondtam. A fiúk a képeket nézegették és nevettek rajtuk. :)
-Mi felmegyünk Ramónával a szobánkba. Regi most írt egy sms-t, hogy menjünk fel Skype-ra, mert valami nagyon sürgős-mondta Tami Emmának.
-Menjetek csak!
Ahogy felértünk a szobánkba, azonnal bekapcsoltuk a Skype-ot.
-Végre, hogy itt vagytok!-kiabálta Regi. Csak onnan tudom, hogy kiabált, mert Tami eltolta magától a fülhallgatót.
-Neked is szia!-mondta Tami viccelődve.
-Mi a baj? Valami történt?-kérdeztem.
-Ó, semmi komoly, csak két nap múlva megyek táborba és nem tudom melyik  napszemcsit és fürdőruhát vigyem magammal-mondta Regi, aki néha hajlamos arra, hogy eltúlozza a dolgokat. Közben pedig mutogatta a szemüvegeket.
-Szerintem olyan napszemcsit válassz, ami megy a fürdőruhádhoz-adta a tippet Tamara.
-Azt hallottam, hogy idén a neon színek a nyerők-mondtam.
-Ja, arra én is gondoltam. Szerinted a neon rózsaszín megy a neon zöldhöz?-kérdezte megint Regi.
-Katty Perry is az egyik díjátadóra ebbe a színösszeállításba ment-mondta Tami unva.
-Köszi a segítséget! És mi van veletek ott a britteknél?-kérdezte.
-Nem láttad a képeket?-csodálkoztunk.
-Dehogy nem! De jó lehetett nektek! Bárcsak én is mehettem volna! Na, meséljetek, milyen volt az 1D koncert?
-Nagyon jó, habár én nem tudhatom nagyon-mondtam.
-Ahogy a fiúkat ismerem, fantasztikusak voltak-Regi már többször twittcamerázott az One Directionnal. Tami elmesélte Reginek a Harry-s sztorit, aki nagyokat nevetett rajta.
-Szerintem én is pont így reagáltam volna.
Két órán át beszélgettünk, mikor Reginának el kellett mennie a nővérével vásárolni. Úgyhogy elköszöntünk egymástól.
-Mi lenne, ha elmennénk mi is shoppingolni?-jutott eszébe Taminak, és már mentünk is anyuhoz.
-Hát, akkor csapjunk egy csajos délutánt-egyezett bele anya. Így Emma, anyu, Tami és én elmentünk vásárolni. Sok boltba bementünk, sokat is vásároltunk, de néhány boltban csak felpróbáltunk ruhákat és úgy fényképeztünk.
Tamara és én vettünk barátságkarkötőt, ami azt tükrözi, hogy Londonban vettük. Amíg mi boltról boltra jártunk, addig a fiúk a hotelben bowlingoztak. Benedek küldött egy sms-t:,,Amint a hotelban vagytok, keress meg engem, beszélnem kell veled." írta. Csak remélni tudom, hogy ez tényleg sürgős, nem úgy, mint Regina sürgős sms-ei....

Nincsenek megjegyzések: