6. fejezet

Emett hatra jött értem LIMUZINNAL! Alig hittem el! Benedek is csak nézett tátott szájjal, miután kinyitotta Emettnek az ajtót.

-Sziasztok! Indulhatunk Ramóna?- kérdezte, amit én ugye leolvastam a kezéről.

- Persze. Szia, Benedek, majd jövök. - mondtam.
- Oké. Jó szórakozást! Sziasztok!- Benedek.

- Szia!- köszöntünk egyszerre Emettel.

Hamar a buliba értünk. És képzeljétek! A limuzin mellé még egy sofőr is járt! Szóval elindultunk befelé. A tornaterem nem is hasonlított a tornateremre. Az emberek büdös, tornacipő és izzadtságszagúnak és egyhangúnak képzelik. De ez most nem így volt. Ahol tegnap még javában tesióra volt, most egy bálterem állt. A lámpákon színes szalagok egyvelege kavargott. A terem közepén pedig egy discogömb díszelgett. A terem egyik oldalán két hangfal volt, ami valószínűleg ezerrel szólt. A két hangfal között foglalt helyett a DJ pult. Egy évfolyamtársam csinálta a zenét. A terem másik végében, ahol én álltam, nagy asztalok voltak, amiken ételek is italok voltak. Olyan volt, mint az amerikai filmekben.   Egyszer csak megpillantottam Emettet, amint a DJ-nek mond valamit. Sajnos nem tudtam leolvasni a szájáról, ahhoz túl messze volt. De azt láttam, hogy felém nézett. Mosolygott, majd felém kezdett jönni. Végig engem nézett. Hát, mit ne mondjak, eléggé zavarba hozott ezzel. Hogy miért? Mert tetszik Emett. Hisz, ahogy mondtam, attól, hogy süket vagyok, lehetek teljes ember. Szóval már úgy tizenhárom éves korom óta tetszik, de nem merem neki bevallani. Csak Benedeknek. Miközben ezen filóztam, ide is ért.
- Jössz táncolni, Ramóna?
- Öhm… igen, persze.

Majd kimentünk a parkettre. Táncolni kezdtünk. Lassú szám lehetett, mert mindenki- köztük mi is- lassan táncolt. Hogy mi történt ezután azt a következő részből megtudjátok! J