Fejezet
Szép
kora nyári reggel volt, ma volt az utolsó tanítási nap. Lassan indulnunk
kellett. Talán öt percet, ha vártunk a buszmegállóban. Az itteni emberek, már
megszoktak. Nem csúfolnak már. Viszont két fiatal még igen, de a bátyám
megvédett tőlük. Ma mindenki boldog volt.
Az
iskolában az első óránk testnevelés volt. Ma is futottunk, de sokkal
kevesebbet, mint szoktunk. Az utolsó körnél valami furcsára lettem figyelmes,
sokkal könnyebb volt a járás, és sokkal különösebb, mint szokott. Az öltözőben
meg is kérdeztem a lányokat:
-
Ti nem vettetek észre valami furcsát tesiórán?
-
Csak azt, hogy ma nem kellett annyit futnunk- mondta Tamara, aki a legjobb
barátnőm. A többi lánnyal is jóban vagyok, de Tamival olyan dolgokról tudunk
beszélgetni, amiről mással nem nagyon.
-
Persze, hisz ez az utolsó tesióra!- mondta Regina nevetve.
-
Ja, végre!
-
És mást nem vetettek észre? Biztos?- kérdeztem. A lányok csak rázták a fejüket.
–Furcsa,- gondoltam- biztos csak képzelődtem. De a többi órán is ezen
gondolkoztam. Nem hagyott nyugodni a dolog. De vajon mi lehetett az, amit
láttam?
5 megjegyzés:
Hú, nagyon jó! Már várom a következő részt!
Remélem tetszik. :) Nemsokára jön az új fejezet! :)
Hi!
Nagyon tetszett ez a fejezet.Csak így tovább!:)
De lenne egy kérdésem,ha Ramóna süket,akkor hogy hallhatja az osztálytársait?Hallókészüléket használ?
Léci siessetek:)
Helló! Ari:) : Ramóna nem használ hallókészüléket mivel teljesen süket. Az osztálytársai mondanivalóját szájról olvassa le.
Köszi Ari, hogy támogatsz minket! :) Sokat jelent ez nekünk! :)
Megjegyzés küldése