3. fejezet

Sétálás közben megpillantottunk egy fagyis bódét. Furcsa módon ez is egy pár mm-rel a föld fölött volt. Később már a fagyinkkal a kezünkben sétáltunk hazafelé.

- Először csináljuk meg a házinkat és majd utána keressünk magyarázatot erre a furcsa jelenségre. Sokáig fog tartani, az biztos- mondta Benedek mikor hazaértünk.
- Rendben, én is így gondoltam- mosolyogtam a bátyámra. Tudom, elég stréberesen hangzik, hogy az utolsó tanítási napon is megcsinálom a leckét, de nem vagyok az! Jobb előbb túl lenni rajta, és így nyáron nem kell majd a tengerparton is a leckével foglalkoznom!
Az ezt követő órák unalmasan teltek. A matek házit nem nagyon értettem, ezért segítséget kértem Benedektől. Ő persze a matek zseni a házban. Miután túl voltam a matek házin, elpakoltam a táskámat. Pontosabban pakoltam volna, de mint a fagyis bódé, ez is a levegőben volt.  Két hónapig nem látom a sulis táskám. J Tíz perccel később már a számítógép előtt ültünk. Benedek ült a gép előtt, én pedig figyeltem.
Hmm. A gravitációról találtunk egy csomó dolgot, de egyik sem volt az, amit mi keresünk. Két óra keresgélés után végre nyomra akadtunk. Hát, elég érdekes, az biztos.

2. fejezet

- Szia! Mi volt ma a suliban?- kérdezte a bátyám, Benedek, mikor együtt mentünk haza.

- Semmi. Vagyis volt valami furcsa. Tudom, furán hangzik, de tesiórán valahogy úgy éreztem, hogy lebegek- jeleltem.
-Tényleg? Te is észrevetted? Úgy örülök, tudtam, hogy nem csak képzelődöm!- örült Benedek.
- De vajon mi volt az?- kérdeztem.
- Nem tudom, de a székek pár mm-re a föld fölött voltak! Tuti, hogy láttam!- jelelte a bátyám, aki csak azért tanult meg jelelni, hogy könnyebb legyen velem beszélgetnie, mert igazából halló. Ez a testvéri szeretet!
- Hiszek neked! Otthon majd utánanézünk a dolognak.
- Rendben.
És tovább sétáltunk. Örülök, hogy van egy ilyen bátyám, akire bárhol bármikor számíthatok! J

Első fejezet

Fejezet

Szép kora nyári reggel volt, ma volt az utolsó tanítási nap. Lassan indulnunk kellett. Talán öt percet, ha vártunk a buszmegállóban. Az itteni emberek, már megszoktak. Nem csúfolnak már. Viszont két fiatal még igen, de a bátyám megvédett tőlük. Ma mindenki boldog volt.

Az iskolában az első óránk testnevelés volt. Ma is futottunk, de sokkal kevesebbet, mint szoktunk. Az utolsó körnél valami furcsára lettem figyelmes, sokkal könnyebb volt a járás, és sokkal különösebb, mint szokott. Az öltözőben meg is kérdeztem a lányokat:

- Ti nem vettetek észre valami furcsát tesiórán?

- Csak azt, hogy ma nem kellett annyit futnunk- mondta Tamara, aki a legjobb barátnőm. A többi lánnyal is jóban vagyok, de Tamival olyan dolgokról tudunk beszélgetni, amiről mással nem nagyon.

- Persze, hisz ez az utolsó tesióra!- mondta Regina nevetve.

- Ja, végre!

- És mást nem vetettek észre? Biztos?- kérdeztem. A lányok csak rázták a fejüket. –Furcsa,- gondoltam- biztos csak képzelődtem. De a többi órán is ezen gondolkoztam. Nem hagyott nyugodni a dolog. De vajon mi lehetett az, amit láttam? 

Gravitáció nélkül- bevezetés

Bevezető

Sziasztok! A nevem Ramóna, 15 éves vagyok. Van egy bátyám, Benedek, aki 17 éves. Nagyon jóban vagyunk, és ő szokott megvédeni engem a gúnyolódások és beszólások kereszttüze elől. Hogy miért csúfolnak? Mert süket vagyok, és ezt néhány ember nem úgy fogja fel, hogy én is ember vagyok, csak egy kicsit más.  De ez engem nem érdekel.  Szeretek süket lenni, mert így olyan dolgokat veszek észre, amit más egészséges ember természetesnek tart, vagy észre se vesz. Így történt az utolsó napon is, hogy olyat vettem észre, amit más nem. De hogy pontosan mi volt, azt elmesélem az első fejezetben.

Kellemes olvasást kíván: Ramóna