Sziasztok! Lassan közelítünk az 500 látogatóhoz.... :)  Ahogy látjátok kint van egy szavazás,amire szeretnénk ha minél többen szavaznátok.  Ja és nagyon köszönjük az eddigi kommenteket, és megtekintéseket! :) 

11. fejezet

Ma utaztunk fel Budapestre, mert holnap 14-kor indul a gépünk, és így kényelmesebb volt feljönni Szegedről (ha még nem mondtam volna, Szegeden lakunk. Nagyon szeretem ezt a várost, mert történelmi jellegű, jó tavasszal a belvárosban sétálgatni). Nagyobb autóval jöttünk fel, Emettékkel. Én leginkább olvastam vagy néztem a tájat, míg a bátyám és Emett az autókról és a filmekről beszélgettek. Hamar letelt a négy óra. Pesten (ha már itt voltunk) megnéztünk néhány dolgot. Bementünk a Minerális Parkban lévő Csodák Palotájába. Izgi volt, főleg mikor egy kötélen kellett átbicikliznem. Még jó, hogy nincs tériszonyom! Kicsit féltem, hiába voltam bebiztosítva, nagyon billeget a bicikli, de megcsináltam! :)
Az estét egy hotelben töltöttük. Apa azt mondta, ha holnap lesz időnk elmehetnénk a Margitszigetre is.

10. fejezet

Benedek az új kocsijával (amit tegnap kapott meg) bevitt engem a plazába. Vettem néhány dolgot a nyaraláshoz, mint például egy útikönyvet Angliáról, naptejet, néhány felsőt és a kedvenc magazinomat (x100 szép-et). Jah, és egy új napszemüveget is (bementünk egy boltba, ahol napszemüvegek voltak. Néhányat felpróbáltam, míg megtaláltam az igazit. Benedek azt mondta, hogy túl drága, de amíg én az Alexandrában voltam, ő visszament és megvette. Jó bátyj, mi?).
Az este Emettel Skype-oltunk, megbeszéltünk néhány dolgot, miközben bepakoltuk a táskánkat (sajnos csak írogatni tudtunk egymásnak). Megnéztük, hogy hova érdemes elmenni Angliában. A Big Ben-t és az óriáskereket biztos nem hagyjuk ki!
Már csak  1 nap az utazásig!

9. fejezet

Egy kicsit szomorú voltam, hogy a szüleim nem tudtak eljönni az évzárómra. De kiengeszteltek, mikor hazaérkeztünk, mert egy meglepetés buli várt rám! Ezért nem tudtak eljönni, hogy meg tudják csinálni ezt a fantasztikus bulit. Benedekkel ezért jártuk körbe a sulit, hogy az osztálytársaim hozzánk tudjanak menni, még mielőtt én hazaérnék. Mindenki ott volt, aki csak számított: osztálytársak, ismerősök, rokonok, barátok, és ami a legjobb, eljött Muri Enikő is! Csak nekünk adott koncertet! Igaz, én nem hallottam, de a vetítőn feliratozva volt, amit éppen énekelt. Kaptam tőle autó grammot, és csináltunk közös képeket is! Ez az este egyszerűen fantasztikus volt! Mint egy osztálytalálkozó, csak egy kicsit más, mert ez mindenkinek felejthetetlen este lett.
A szüleim ma mondták el, hogy Guyanába fogunk utazni. Ahogy gondoltam, meglepetésnek tartogatták. Nem mondtam nekik, hogy már tudok róla, nem akartam megbántani őket. Két nap múlva megyünk repülővel (Benedek beszélte rá őket a repülőre, mert az kevésbé szennyezi a környezetet, mint a lakókocsi).
Áááááhhhhh…. (ásítás) Nagyon álmos vagyok, ma hosszú napom volt…

8. fejezet

Tegnap éjfélkor értünk haza,fáradtan. De olyan jó este volt! Reggel 7 órakor keltem fel. Nagyon álmos voltam,de muszáj volt,mivel évzáró van. Elmentem zuhanyozni majd felvettem a ruháimat ami egy szép kis kövekkel kirakott fehér felsőt és egy kissé fodros fekete szoknyát jelentett. Benedekkel mentem az évzáróra. A tanévzáró a tornateremben tartottuk,mint minden évben, A terem nem is hasonlított se egy buli utáni helyre sem egy tornateremre. De még mielőtt elkezdődött volna a 8. osztályosok körbe járták az iskolát. Mindenhol virágok és díszek lógtak. Gyönyörű volt az egész. Majd kimentünk az udvarra. Ez is csodálatosan volt feldíszítve. Mindenhol virágok voltak. Vissza indultunk a tornaterembe…. Felcsendült a Himnusz,mindenki felállt. Ez után az igazgató állt a mikrofonhoz és beszédet mondott. Sajnos nem értettem. Majd következett a zászló átadás. Sajnos én nem lehettem ott köztük mert oda csak egészséges emberek kellenek. De most következtek a könyv átadások. Most csak a 8.osztályosoknak adták át. Nem sokan kaptunk ahhoz képest,hogy három osztály van. A legtöbb könyvet tőlünk vagyis a „C” osztályból kaptuk. Köztük én is. Mindenki kapott könyvet majd az igazgató még két könyvet a kezébe emelt. De hisz nem azt mondta, hogy nincs több?

- Majd’ elfelejtettem,van még két különleges diák aki süketségük ellenére  kitűnően végig játra az iskolát. Ez a könyv nem másé mint Ramónáé és Emetté. – mondta az igazgató.

Hát nem kicsit lepődtem meg. De azért jól esett,hogy velem is foglalkoznak. Mindezek után az egész iskola átvonult a saját termükbe. Anyuék sajnos nem tudtak eljönni,mert valami fontos dolguk akadt. De Benedek ott volt helyettük. Az osztályfőnök is beszédet mondott,majd mindenkitől elbúcsúzott. Lassan mindenki kezdett kiszállingózni a teremből. Mi Benedekkel még egyszer körbementünk,hogy utoljára lássuk még a sulit. A mai naptól kezdve gimis vagyok!