Szaisztok!
Két hónap után végre hoztuk az új részt.
Hosszabb lett, izgalmasabb, érzelmesebb lett, mint a többi.
Reméljük tetszeni fog.
Ne felejtsetek bal oldalon szavazni.
Kellemes olvasást.
Mindhárman lefutottunk anyuhoz. Benedek nem volt sehol, gondolom még mindig a tervet szerkesztgeti.
-Ramóna- érintette meg a vállamat anyu, hogy figyeljek- hol van a bátyád?- mutogatta. Én csak megvontam a vállamat, jelezve, hogy nem tudom.
-Akkor légy szíves menj fel, és szólj neki- kérte. Jó és rendes gyerek lévén, felmentem a bátyámhoz. Kopogtam, majd bementem. Benedek az asztalnál írt valamit. Nagyon bele lehetett merülve a munkába, mert ahogy bementem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót, összerezzent és megfordult.
-Miért nem kopogtál?- förmedt rám. Megjegyezném, hogy jogtalanul.
-De hiszen én kopogtam!- Benedek még mindig nagyon mérgesen nézett rám, mintha én lennék a hibás, hogy ő nem hallotta azt, amit kellett volna. Már nyitottam volna a számat egy frappáns visszavágásra, mikor megenyhült az arca.
-Sajnálom Ramóna- kezdte- Nem tudom mi ütött belém. Nehéz bevallanom, de egész idáig számolgattam, írtam, kutakodtam- kezdte sorolni. Alig bírtam követni- hiába...
-Nem sikerült?
-Nem, nagyon sajnálom. Nem tudom mi legyen- szomorú volt, láttam az arcán, a szemén. Leült az ágyára, a kezébe temette az arcát. Nem sírt, de tudom, hogy ez megviselte. Annyira biztos volt benne, hogy minden sikerülni fog, minden menni fog, de sajnos nem így történt.
-Figyelj- ültem le mellé- én nem haragszok, hisz te megpróbáltad- felnézett rám- Becsüllek ezért, de ez egy nehéz feladat. Mindannyiunknak nehéz.-Tehát akkor nem haragszol?
-Nem, dehogy is. Majd együtt megcsináljuk- elmosolyodott- te vagy az én okos bátyám. Ezen semmi sem változtat.
Megöleltük egymást, mint két jó testvér. Lementünk a bejárathoz, ami most éppen kijáratként szolgált, és átmentünk a szomszédba. Apu a telefonját nyomogatta, biztos valami üzleti probléma merült fel. Emett az anyjával beszélgetett. Anyu csak beszélt és beszélt, de fogalmam sincs miről. Mi hárman pedig ott mentünk a kis csapatunk mögött szótlanul, a földet bámulva. Lassan meg is érkeztünk. Sarah anyukája, akit még nem ismertem, nyitott ajtót.
-Üdvözöllek titeket. Safaa vagyok, Zain és Sarah édesanyja- mutatkozott be. Mögötte állt a férje, Samir. Mindketten rendes embereknek tűntek és azok is voltak. Nagyon nyitottak, kedvesek voltak velünk. Mindannyian bemutatkoztunk egymásnak, aztán bementünk a kertbe. Volt egy kis rész, ami pont a kerti sütögetéseknek volt kialakítva. Sarah épp tálalt, Zain pedig már a húst kezdte sütögetni.
-Milyen finom ez az illat- jegyezte meg Tamara, én meg csak bólogattam. A szüleim elment megnézni a házat, mi meg ott maradtunk. Legalább meg tudjuk beszélni, hogy mi legyen.
-Egy fontos bejelentésem van- kezdett bele Benedek- sajnos nem sikerült előbbre jutnom. Elakadtam. Nem tudom hogyan legyen tovább.
-Nem sikerült?- csodálkozott Tamara. Aztán beállt közénk a csönd. Senki sem tudott mit mondani. Szótlanul álltunk egymás mellett.
-Mi lenne, ha írnánk egy e-mailt a Nemzetközi Űrkutatási Intézménynek?- szólalt meg 10 perc után Sarah- talán akkor többet megtudnánk.
-Ez egy jó ötlet- helyeselte Emett. Mindenkinek tetszett az ötlet.
-Tudja valaki valami csoda folytán, hogy mi az e-mail cím?- kérdezte Zain. Nem hittem, hogy bárki is tudná. Felnevettem. Ez egy elég hülye kérdés volt...
-Asszem nekem meg van- vette elő a telefonját a bátyám- minta lementettem volna. Hogy miért, azt én sem tudom- az ujjait őrült módon húzogatta a képernyőn, de végül meglett.
-Khmm, mi ez a füst?- kérdezte Zain.
-Te jó ég! Megégett a hús!- nevettem fel. Zain gyorsan lekapcsolta a sütőt, és ellegyezgette a füstöt. Szerencsére semmi sem gyulladt meg.
-Gyerekek, innentől mi átvesszük- jelent meg Safaa. Zain csak vállat vont, minta nem ő lenne a hibás. Mindannyian leültünk az asztalhoz.
-Hozom a laptopomat- mondta Sarah, ezzel már el is tűnt a házban. Pár perc múlva már a lépcsőn jött le, kezében a laptoppal.
-Akkor kezdjük.
Elkezdtük írni az üzenetet, de inkább ráhagytuk a három angol barátunkra a megfogalmazását. Emett, Zain és Sarah próbálták a legjobbat kihozni belőle. Mi hárman pedig csak átnéztük a végén, hogy minden benne van-e, ami fontos. Majd átküldtük. Idegtépő idő vette a kezdetét.
