20. fejezet

Sziasztok! Itt a szünet, így mi is pihenhetünk. Végre van egy kis időnk a 20. fejezet leírásához! Reméljük tetszeni fog nektek. gy kicsit hosszabb fejezetet hoztunk kiengesztelésképpen. Ha van valami kérdésetek, tanácsotok, nyugodtan írhattok komiban. Kellemes olvasást illetve szünetet kíván: Barbii és Sarah :)

Olyan gyorsan elment az idő, hogy észre sem vettük, már több, mint egy hete itt vagyunk Londonban, így hát ideje volt ahhoz, hogy elinduljunk a fő-fő útcélunkhoz, Emették nyaralójához.
-Hosszú út lesz?- kérdezte Tami.
-Nem annyira, körülbelül két óra az egész-válaszolt Emett.
Eközben a már kisbuszban nevezhető autóhoz értünk. Na, ebben biztosan nem nyomorgunk majd! ;)
-Ki hova ül?- kérdezte tőlünk apa.
-Szerintem a felnőttek elől, mi pedig hátul- javasolta a barátnőm.
-Hát jó, kell a szabadság nekik! Ne legyünk a nyakukon. Úgy látszik nem nagyon díjazzák- viccelődött apu.
-Na gyerekek, beszállás!  Nem akarok a csúcsforgalomban autózni. Érjünk oda minél előbb-  sürgetett minket anya.
-Én ülök Ramóna mellé és ebből nem engedek egyikőtöknek sem!- stoppolt le engem Tami.
Miután végre valahára Tamara is beszállt az autóba, kezdődhetett a két órás utunk Londontól északra található nyaralóba. Az út első felében, pontosan fél órát unatkozással töltöttük.
-Unatkozok! Csináljunk valamit!-nyafogott Tami.
-Hallgass zenét, olvass, beszélj magadban, de halkan, énekelj vagy mit tudom én, nézd a tájat!- adta a javaslatokat Benedek.
-Nem őrültem meg, hogy magamban dumáljak!- mondta Tami nyávogósan.
-Tessék, itt az mp3-mam, én úgy sem tudom hallgatni- adtam oda a ,,zenegépem", ahogyan az egyik tanárom mondaná. Gondolom felmerült bennetek a kérdés, hogy miért van mp3-mam, ha siket vagyok. Igazából azért, mert a rezgéseket hallom, így valamennyire tudom, milyen a zene.
-De te akkor mit csinálsz?- kérdezte Emett.
-Szent Johanna Gimit olvasok, utána meg még nem tudom- válaszoltam.
Különböző tevékenységekkel lefoglaltuk magunkat, de ez sem bizonyult hatásosnak. Egy órával az indulás után újra beült az unalom.
-Gyerekek itt egy benzinkút, megállunk. Intézzétek el magatokat, majd ha akartok vegyetek valamit- mondta Emma.
-Végre! Már úgy elgémberedtem!- mondta Emett nyújtózkodva.
Tíz perccel később mi már végeztünk anyuval és Tamival. Azt hittem, hogy a fiúk még bent lesznek, de tévedtem. Ránk vártak.
-Anna, vehetünk chipset?- kérdezte anyutól Tami.
-Persze, ha akartok, de energiaitalt nem! Nem szeretném, ha hajnalig fent lennétek. Ráadásul ki tudja, hogy mi van benne!- figyelmeztetett minket anyu.
Miután végre Tami és Emett kiválasztották a legmegfelelőbb chipset, indultunk is.
-Most esszük meg, vagy este a nyaralóban?-kérdezte Emett.
-Ott. Most itt nem túl nem és nm is tudom milyen...- akart válaszolni Tami, több-kevesebb sikerrel.
-Ezt most aztán jól megasszontad- nevetett rajta Bendek.
Ezután mindenféle témáról beszélgettünk. Még az időjárás is szóba jött. Viszont később:
- Emett, milyen a nyaraló? Teljes beszámolót akarunk hallani- adta ki a parancsot Tamara.

- Hát... jó nagy- kezdte a hosszúnak ígérkező beszámolót Emett- Van benne nyolc szoba, szobánként egy hozzá tartozó fürdővel, ami hatalmas vízcseppes csempével van kirakva, illetve egy káddal, zuhanyzóval és egy hatalmas tükörrel. A nappaliban található plazma tv, bőrkanapé ami felett egy gyönyörű fekete csillár van, a fal pedig krém színű- tartott egy kicsi hatás szüntet, majd tovább folytatta.- A konyha amerikai stílusú pulttal, ami lehetővé teszi, hogy ott is együnk. Az is a krémszín és a narancssárga keveréke. A szobákban is van tv és még mielőtt megkérdeznétek, igen, az is plazma, bár nem olyan, mint a nappaliban. A falak különböző színűek, de ha jól emlékszem, márpedig nem vagyok amnéziás a vörös és a narancssárga árnyalatai. Ja, és a hálók falain különböző képek, motívumok láthatóak. Szerintem anyuék jól kitalálták az egészet. A hálószobák természetesen az emeleten vannak amikhez erkély is jár, majd egybenyúlik így át lehet menni egymáshoz- mesélte, és próbáltam elképzelni amit mond.- A kertben gyönyörű zöld fű, szebbnél szebb virágok vannak. Az udvar szélén hintaágyakban szürcsölhetjük majd a limonádénkat. A ház mögött egy hatalmas úszómedence van, aminek a vize a föld alól jön. Az egész házat és udvart egy kovácsolt vaskapu veszi körül. Ja, és azt elfelejtettem, hogy faragott fenyőkorlát van az emeletre vezető műmárványlápcső oldalán. Természetesen ami talán Ramónának fontos lehet, az egész természetbarát és a legtöbb energiát megújuló energiaforrásokból nyerjük. Illetve ami nekem nagyon tetszik és szerintem nektek is fog, hogy az egész birtokot erdő veszi körül. Nem messze a háztól van egy tisztás ami egyszerűen lélegzetelállító.
-Hűha...- csak ennyit tudtam mondani. Amit tudni kell Emett szüleiről, hogy építészek, és ők tervezték meg a saját házukat is.
-Ugye? És még nem láttátok az erdőt!- mondta Emett.
-Gyerekek, figyeljetek. Nemsokára ott vagyunk, most kanyarodunk rá az útra- monda apa.
-Kíváncsi vagyok!- mondat izgatottan Tami.
-Remélem tetszeni fog.

mindannyian így néztünk :)

Nemsokára odaértünk, így nem volt időm gondolkodni azon, hogy milyen lehet... Picit később megláttuk a nyaralót. Hát ez....ez egyszerűen...csodálatos. Nem lehet szavakkal leírni, amit láttam.

Sorry...........

Sziasztok! Tudjuk,hogy már régen volt rész,de nagyon elfoglaltak vagyunk mostanság. Mint már valószínűleg ( XD) említettük,hogy most az iskola az első,hiszen ez a mostani év alapozza meg a további életünket. Nem tudjuk,hogy mikor lesz rész ,reméljük nemsokára. Annyit elárulunk a következő részekkel kapcsolatban,hogy Ramónának ezek sem lesznek felejthetetlen élmények, izgalmakkal és eseményekkel teli részek következnek annyi 100.

             
 És akkor egy kis tudomány a végére XD